Kas Kriszta: Ló bácsit

A raksai SZTK előterét szegfűszeg és narancs illata lengte be. Kiss Jolán, a recepciós a Kiskarácsony, nagykarácsonyt énekelgette kissé karcos hangján, miközben egy narancsba szegfűszegeket dugdosott. Eredetileg egy gyümölccsel teli forralt bort tervezett főzni otthon szenteste, de aztán behozta az SZTK-ba a narancsot, almát meg a szegfűszeget, fahéjat is. Itt heteken át érezhette hatását, sőt itt más is érezhette. A pulton illatozó gyümölcsbe beleszippantott Józsi karbantartó, meg a vizes Fecó, aztán Kiss Jolán kérésére lehozták a IV. emeleti, kávéautomata mellett álló nagyobbik filodendront. A kisebbiket ott hagyták, mert oda járnak a gyerekek. Az ápolókkal közösen azt tervezték, hogy a két növény lesz idén az SZTK karácsonyfája. Rögtön kettő is. A filodendronok a hírre gyönyörűen felemelték leveleiket és várták a díszítést. Mindenki hozott be valamit otthonról: ki girlandot, ki gömböt, sőt még egy nagy csillag is került az előtérben álló tetejére, amit dr. Ragály küldött le a virológiáról.

Kiss Jolán és a nővérekből, valamint takarítókból álló, az SZTK Adventi Angyalai fedőnevet viselő titkos csoport a dekorációt illetően december 1-jén lendült akcióba. A laboros Ica hallotta a tévében, hogy a kevés pénzből készült dolgokat úgy hívják Amerikában, hogy „Ló bácsit”. Nem pontosan értették, mi köze ennek bácsihoz vagy lóhoz, de nagyon vicces elnevezésnek tartották. A gyerekosztályon maradt színes rajzokat és az irodában keletkezett papírhulladékokat felhasználva girlandokat készítettek. Ezeket elhelyezték a bejárathoz és az előtérben a recepción.

December 6-án reggel 6-kor Kiss Jolán a recepcióra érve felhúzta ujjatlan kesztyűjét és klimtes bögréjével elindult a IV. emeleten álló kávéautomatához. Mivel a 42-es számú laktózmentes kapucsínó ára a triplájára emelkedett, hetente egyszer vett belőle. El is nevezte ezt a napot kapucsínókeddnek. Reggel erre ébredt, s ilyenkor úgy képzelte, egy római utazást tesz. Forró itallal telt bögréjét szorongatva ült le a recepcióra. Derekára tekerte a nagymamától kapott horgolt takarót. Még gyerekkorában ajándékozta mama egy karácsonyra. A nagyi mindig készített saját szaloncukrot is. Szinte érezte a szájában a finom csoki ízét. A legnagyobb ajándék az volt, ki nyalhatja ki a csokis tálat.

Amikor elfogyott a kapucsínó, elővette a titkos kockacukros bödönt. A Ló bácsi bödönjét, ahogy a lányokkal hívták. Az SZTK minden dolgozója vállalta, hogy novembertől egy hónapig a kávéját eggyel kevesebb kockacukorral issza. Az így megmaradt cukrokat becsomagolják, néhányat a fára akasztanak, a többit az SZTK-ba jövő gyerekek kapják. A gyerekek odavoltak az SZTK-s szaloncukorért, ahogy ők hívták. Meg is növekedett egyből a köhögő, hasfájós lurkók száma.

Kiss Jolán látta a leheletét, ahogy fogta a kockacukrot és először rojtosra vágott papírba, majd egy kis darab alufóliába csomagolta. Csak úgy csillogott-villogott. Egyet felkötött, egyet a recepción lévő kis kosárba tett. Ezt így csinálta, amíg meg nem érkezett az első beteg.

Mátraházi Marci bácsi jött a negyedéves kontrollra az urológiára. Járókeretét szokás szerint kint hagyta, hogy imponáljon Jolánnak. Macsósan odabotorkált a pulthoz és kesztyűt csókolt a recepciósnak. Jolán elpirult. Az arca olyan színűvé vált, mint Marci bácsi orra a hidegtől.

Ahogy közeledett szenteste, úgy kezdett az előtérben álló filodendron egyre népszerűbbé válni. Voltak, akik csak bejöttek megnézni a szép fát, aztán mentek tovább a dolgukra. Jolán igyekezett minden gyereknek adni egy szalonkockát vagy egy kis apróságot, amit a várakozó betegekkel együtt készített. A szemészeti váróban horgoltak, a reumán dunsztosüvegekből készítettek mécsest, a laborban a vérvételre várók hamis forralt bort készítettek teafilterből meg a vizes Fecó házi borából löttyintettek bele pár decit az íze kedvéért.

December 24-én nyitva tartott az intézmény. Kiss Jolán úgy döntött, az ünnep miatt úgyis kimarad egy kedd, úgyhogy megengedhet magának egy kapucsínót a 4. emeleti automatából. Vitte a bögréjét. A filodendronok csodálatosan ragyogtak. A recepcióhoz ülve felvette ujjatlan kesztyűjét és beburkolózott a mama takarójába. Sokan jöttek aznap. Ennyi időpont nem is volt az előjegyzésben. Többen hoztak takarót, bögrét, kis dobozkában ennivalót. Józsi karbantartó délután négy körül jelent meg, és lehozta a folyosókról a padokat, meg egy nagy asztalt a szomszéd iskolából. Molnár igazgató engedélyével ráterítették a bordó ünnepi terítőt, amit csak illusztris vendég érkezésekor tettek fel. Utoljára akkor, amikor az SZTK-t sokmilliós pályázati pénzből felújították. Akkor lett a rámpa is, amin most idős úr gurult fel, kerekesszékén két gyerek állt.

A bejövő emberek az asztalra tették, amit hoztak, majd körbeülték a karácsonyfilodendront. A laboros lányok kitolták a nagy kondér hamis forralt bort és elkezdték merni az embereknek. Rövid idő alatt fél Raksa az SZTK-ban volt. Kiss Jolán kitekintett a recepcióról és összebújt, betakarózott embereket látott. A villanyokat nem oltották fel, helyette, a gyerekek nagy örömére, gyertyával világítottak. Este ötkor az Adventi Angyalok akciócsoport rögtönzött betlehemest adott elő a filodendron alatt. A raksai SZTK narancs-szegfűszeg illatú előterébe a hideg radiátorok ellenére rég nem érzett melegség költözött. A gyertyafényben úszó arcokon megnyugvás látszott. Amikor felcsendült az énekszó, az apróságok elaludtak az ölekben. Az SZTK falain túlérő dallam biztonságos búraként ölelte körbe az együtt lévőket. Krisztus Urunknak áldott születésén, angyali verset mondjunk szent ünnepén, mely Betlehemnek mezejében régen zengett eképpen: A magasságban dicsőség Istennek, békesség légyen földön embereknek, és jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek!