Egy a diákokkal tartott íróolvasó találkozón kellett megtudnom: nincs szükség tanulásra. Valamelyik irodalommal kapcsolatos kérdésemre egy fiatal, pulifrizurás fiatalember, akinek a lelógó haja miatt nem láthattam a szemét, sőt mi több, az arcát sem, flegmán közölte velem, hogy bizony „minden”, amire neki szüksége van, benne van a mobiltelefonjában.
Az első, ami eszembe jutott – s amit fiatal korára való tekintettel természetesen nem osztottam meg vele –, Mallarmé lesújtó kijelentése: „A helyes gondolkodás nem az emberi értelem autochton tulajdonsága.” Időre van szüksége.
Mosolyt csalt arcomra az egyik ismert filozófus korábbi kijelentése is, aki lelkesen ecsetelte a mai fiatalok előnyét, miszerint ma már bárki hozzájuthat a régi írásokhoz, így Homéroszt és az egyiptomi szent könyveket, továbbá a Nan-sit (déli dinasztiák története) a Pej-sit (északi kínai évkönyvek), a japán Nihon sokit, a maja Popol Vuhot az upanisádokat, az apokrif leveleket… mind elolvashatja akár az említett fiatalember is. Kár, hogy ez a filozófus nem lehet tanúja annak, ahogy fiatalok ezrei lázasan kutatják az említett írásokat.
Egy képzőművészeti fogalommal próbálom érzékeltetni fiatal barátunk helyzetét, mégpedig a trompe-ľ oeil (ejtsd: [tromplöj) fogalmával. A művész megtévesztő, lehetetlen módon mutatja be a valóságot. Fiatal barátunk, ha éppen szüksége lesz rá, kikeresheti ennek a stílusnak a jellegzetes alkotásait. Fellépése alapján azonban mindaz a „minden”, amit eddig keresgélt a mobilban, csak arról árulkodik, hogy még mindig ugyanott tart.
Nagyon valószínű, hogy fiatal barátunk és a hozzá hasonlóképpen gondolkodó sorstársai idővel szembesülnek majd a kellemetlen ténnyel: nemcsak a művészet képes megtéveszteni az embert, hanem maga az élet is. Kérdés: elég lesz-e a mobil, hogy „mindenre” választ találjanak benne? Bár lehet, hogy ők jelenleg olyan emberek, akiknek nincsenek különösebb szellemi szükségleteik – én remélem, hogy az élet idővel ráneveli őket a tanulás szükségességére és a felismerés örömére.
Ahogyan ezzel kapcsolatban Anatole France fogalmazott: „Bár a megértés öröme szomorú öröm, de azért, aki egyszer belekóstol, nem cserélné el a közönséges csőcselék minden léha vidámságáért és üres reményéért.
Nem tudom, eléggé motiváló-e ez a mondat ahhoz, hogy a mobiljában utánanézzen?
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. novemberi számában)
Valami értelmetlen háború folyt. Ki ki ellen és miért? A telefonvonalak pedig szinte égtek. Menekülj mihamarabb, amíg tudsz, hogy gyerekedet vagy akár téged be ne hívjanak! Nappal csak az asszonyok tartózkodtak a házban, lakásban, mert a hadkötelesek padlásokon vagy éppen a rokonságnál bujkáltak. Szabály lett, csak ne legyél a bejegyzett címeden. Mert ha jönnek azok a bakancsos, gumibotos, kigyúrt fiúk… A politikusok, vállalati igazgatók, vezető beosztású orvosok, mérnökök, neves ügyvédek és egyetemi tanárok gyerekei már régen nem tartózkodtak az országban, s ezeket hiába keresték személyesen vagy telefonon.
Mucikával a város egyetlen főiskoláján ismerkedett meg, pontosabban a menzán szaladtak össze, egy-egy tálca paradicsomos káposztával a kezükben, amitől, ahogy mondani szokták, senkinek nem esett komolyabb baja. A lánynak mámorítóan nagy orra és hosszú vörös haja volt. Mint egy filmszínésznő a hatvanas években, gondolta, ahogy szóba elegyedtek. Addig nem ment neki a csajozás, pedig már harmadéves volt a főiskolán, de a rendszeres könyvtárban ülés és a kollokviumokra készülés valahogy elvette az időt.
Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében protestáns hitű lakos kereste fel az egyébként szerb származású, Zomborból a faluba költözött fiatal orvost, a szerbek is inkább Verbászra, szükség esetén Zomborba jártak egészségügyi ellátás ügyében.
a sárkány lejjebb ereszkedett. eleséget keresett. a felhő mindenhová követte, hiszen napközben azon szokott aludni. még talált egy félig sült combot, bár nyerset szeretett volna enni. nem talált sehol eleveneket, ez volt az egyetlen maradvány,
a falon megpillantott egy árnyékot, de nem tudta lefejteni.
Mikor először látogatott el Júliához, még olvadt a hó, gyönge rügy fakadt a fákon, száraz ágaik alighogy életre keltek. „Korán jöttél”, mondta a lány, és Hendelin logotét elszégyellte magát.
Hetekkel később, két hegy szelíden egymásba hajló gerincén jelölték meg újabb találkozásuk helyszínét. Hendelin magára öltött pár dolgot, amiről úgy vélte, férfiasabb színben tüntethetik fel őt.
Hátamra kiterülve az ablak mellett hagyom, hogy az őszi napsugarak melegítsék a pocakomat. A napi harmadik szundimra készülök, csakhogy tervem meghiúsulni látszik. Nagy ricsaj, csapkodások, zörgések és ordibálás hangja csapja meg ismét fülecskéimet. Ez megy már egy jó ideje. Anya és apa megint veszekednek. Sőt, ölik egymást! Valamilyen „válást” emlegetnek, de hogy az mi a csoda lehet, arról halvány cica gőzöm sincs.
Az ablakot már lehúztam, és az ajtót is kinyitottam, így sem mozdul a levegő. A bal vállam fáj a huzattól, két éve érzékeny. Miért nincs klíma? Előveszem a telefonom, megkeresem a neten, milyen vagonban utazom. Harmincéves, 1989-ben gyártották. Nem is gondoltam, hogy ilyen régi vasúti kocsik is üzemelnek még. Görgetem a vonatos híreket, a „Prémium osztályú és csendes fülkéket vezet be a MÁV” címnél felnevetek, és arra gondolok, biztos van egy másik MÁV, amivel eddig még nem utaztam.
Amikor olvasok, hetedhét országban járok és a napsárga hajú herceg ment meg a sárkánytól.
Amikor olvasok, megakad a csutka a torkomon és üvegkoporsóban várom, hogy rám találjon a szerelem.
Amikor olvasok, a bíró lánya vagyok, fel is vagyok öltözve, meg nem is, hozok is ajándékot, meg nem is.
Állítólag több mint hatvan éve nem vett magához semmiféle táplálékot és vizet sem! Tesztelték, vizsgálták híres indiai szanatóriumokban és nemzetközi kongresszusokon. Világszenzáció és érthetetlenség. Úgy döntünk, meglátogatjuk mi is a már bőven a nyolcvanas éveiben járó idős embert. Rengeteg átszállás, tévelygés, lélekpróbáló gyalogtúra, mert arrafelé nincs tömegközlekedés, se műholdas térkép, csak poros falvak, forróság és tehenek.