Bajna György: Hármaskép

2022. február 03., 06:50
Vorzsák Gyula: Kútba néző csillagok (75 × 75 cm)

1. Látogatás

Előbb a Tiszát, aztán a forgalom-folyót…
A nap már magasan járt Szegeden.
A dómba Márton Ferencért mentem:
s Boldogasszonyunkhoz, hogy bizsergessen szerelem.
Szimfonikusok próbája, a Kyrie,
majd a Glória tett könnyűvé.
Mintha álomban, szálltam, szálltam a kupola alá.

Vásárhelyi István szobra tövében
hajléktalanból párolgott jelen s jövendő.
Ő nem állt sorba aláírni semmit.
Megváltója szintén aléltan aludt.

Az I. Szaki Fesztivál már dübörgött,
Sátrai között okos fiatalok.
Tekintetükben fény és árnyék,
Mint nekünk úgy tizennyolc és húsz között.

Százados juharlevelű platánok, bátorító szobrok.
(Micsoda nagyokról!) Dugonics András lábánál
Három kislány bőre itta a sugarakat.
Közelgő tam-tam és vuvuzela, szirénázás, ricsaj.
Mint a kisgömböc, úgy dagadt a villámcsődület.
Pirosban, zöldben, kékben ágáló ifjak.
POTE-zászlókkal csatába indult had.
Budapestre nem megyünk! – harsogták.

Síppal, dobbal, szemetes püfölésével
Focidrukkerektől hallott rigmusok tudatták,
Nem akárkik ők: a jövő!
Néhány bámészkodó mosolyogva,
Más sajnálkozva nézte
A kedves, Főgorilla felirattal feszítőt,
Míg a közeli padon bosszúsan szorította
Keblére ijedt ölebét egy matróna.
(Műszempillája mintha hullani készült volna.)
Végre megjelent kis kék autójával egy vézna hölgy.
Ő majd megtörténtté teszi az esetet.
Mert amíg nincs róla egy sor, se kép,
Addig minden csak megtörténhetett.

Az Europa Nostra-díjas Kárász utcában
Többen sorakoztak. Türelmesen várva,
hogy előválasszanak.
Nyugdíjat visszakapott nénik, öreg urak
És több jól nevelt, fiatal is.
Kicsit elsietve toronymuzsika bongott,
A Nap még nem jutott az Úrangyaláig*…
Tizennyolcezer-ötszáz lépést
Mutatott csodaszerkentyűm.
Kis körben ennyit jártam be Szögedem
Árvizet felejtett, gyönyörű épületei között.

A tóparti halászcsárda ez’tán következett.

*Harangozáskor ezt szokták imádkozni a katolikusok.

2. Szegedi dal
(B. I.-nek)

Fürdőzni kellene őszi fényben,
Kacsát etetni tó vizén,
S lesni, a gyűlölet meddig kúszik
Parki fán, falon feketén.
Fürdeni kellene, s úszni, úszni,
Messzire, ahol jártunk még,
Gyermeklélekkel, bolondos szívvel,
Árnyak között is könnyedén.
Ölelni kellene önfeledten,
Visszatáncolva éveket,
Zsengévé válni, elindulóvá,
Akkor is, ha már nem lehet.
Nem félni, hogyha tombol az utca,
Nem látni bomlott tömeget,
Nem megretteni újra meg újra:
„Csodás, szebb jövő” fenyeget!

3. Szegeden

Néhány levél is útnak indult,
De mint én, messze nem jutott.
Szerencsére a szülőföldnél
Jobb helyet senki nem kapott.
Talán a mennyben. De az oly messze…
Messzibb, mint hold és csillagok.
A Hadak útján meg ki tudná,
Hogy az a fényfolt én vagyok?
Főleg hogy innen, földről nézi,
Míg napi nyűge gyötöri,
Fején koppanhat dió s burka,
Jelentéktelen sokk neki.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)