Bálint Tamás: Nyár nélkül

2020. augusztus 10., 10:05
Szabó Ottó: Mit s miért?

a könyvelő másik álma

 

Nem szeretném, de felidézem folyton,

milyen volt az azévi, nyárnak

csúfolt pocsolya, taknyos mocsok,

melyben azóta, kitartóan várlak.

Üvegeket kapkodok le a polcról,

még most is, az éjfélt az óra, ha elüti,

bár ismerem a dolgok működését,

kíméletlenül rám zár az éjjel-nappali.

Visszatérő rémálmokban bolyongok,

ezekben járunk és nézünk félre ketten,

formálódik a nyelv hegyén a szó,

mit annyit kerestem: az összeférhetetlen.

S tombol a szív, fejemben láz gyúlna,

újra készülök a belső háborúra

egy szál magamban, mert te most sem jössz el.

Volt egy gyenge, fél tavaszunk, ősszel.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)