Bence Lajos: Csak ki kell várni…

2021. március 30., 07:17

Bukta Imre: Vidéki vasárnap (ezüst zselatimnyomat, 70 × 90 cm, 2003)

(H. Lacinak búcsúzásként a „Felvégre”)

Egyik utolsó közös
„karavános” megnyilvánulásunk
alkalmával a Vajdaságban,
míg a csapat lemaradó tagjaira
várakoztunk Becskereken,
a városközpontban egy
bár-kricsmiben, hol 50-nél
több Marsall-képet,
relikviát számláltunk össze,
de mivel zavart azok közelsége,
hamar kitántorogtunk a három
asztalból és két székből
álló, a főút közvetlen
környezetéhez tartozó
„kerthelyiségbe”. – Kerthelyiség,
röhej – elégedetlenkedtünk –,
de hol itt a kert, a fák,
a cserjék, a virágokról nem
is szólva…
S pontosan emlékszem onnan,
szinte egyazon pillanatban
összenézve, kérdeztük:
– Emlékszel, mikor egy hasonló
összeröffenésen, Lendván,
megunva a tömeget és a szüreti
nyüzsgést, a szőlőhegy felé
sandítottunk, a következő
privát rendezvény színhelyére,
az éppen forrásnak induló
must – leendő újbor – kotyogók
általi potty-totty hangjának
a megtapasztalására…, s amit
a más tájakról összesereglett,
asszonyokból álló társaság
fanyalogva fogadott.
Még mielőtt az ívás egyáltalán
szóba került volna…

A status quókra rímelő
– Nálatok ugye? és a Neked
is két lányod? – kezdetű
eszmecserére utaló kérdéseket
szándékosan kerültük, nem
is annyira érdektelenségből
vagy a korunkból, 30 éves
barátságunkból kifolyólag,
talán tapintatból? egy újabb
készülőben lévő kudarc
eltitkolásában reménykedve,
a családi vonatkozásokat
is kerülve.
– Hagyjuk a következő
találkozásra – olvastuk ki
egymás kissé zavart tekintetéből…

De titokban azért reménykedtünk,
ahogy lassan-lassan
csak-csak belelovaltuk
magunkat a témába,
hogy előbb-utóbb mi ketten
is a kánon részévé
leszünk, csak ki kell várni…
Csak ki kell várni!
Majd ismét szedelőzködtünk,
s rohant velünk a „karaván”
Sziveri vagy talán Gion
falujába, előadni…

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. március 20-i számában)

Debreczeny György

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.

B. Mihály Csilla

Ha megtalálsz és más versek

2023. november 12., vasárnap

Itt nincs helyük kivénhedett Igéknek,
ma úgy eszünk, hogy semmit nem vetünk,
az álmok itt az ablakon kilépnek,
s gyakorta már pofonra jár kezünk.

Zelenka Brigitta

Tanúságtétel és más versek

2023. november 11., szombat

Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.

Antalovics Péter

Magnóliák

2023. november 10., péntek

még nem tudtam,
hogy a rózsakertet, a katedrálist
és az óvárosi térkövet
az agyamba rejti az idő

Sáfrány Attila

Otthontalan dal – versek

2023. november 08., szerda

Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?

Debreczeny György

a hős katonák és más versek

2023. november 07., kedd

csillagos lépted
égig érő reklámot jelent
az égig érő hazát
verseli a költő
őt követi a nap
mintha nem tudná
hogy váteszek már nincsenek

Kiss Kinga

Mámor – versek

2023. november 06., hétfő

októberi tájban
a nyár után vágyakozunk,
Dionüszosz templomában
álmodozunk egymásról,
úszunk a bájban
s a vérvörös borban,
milyen bölcsesség rejlik az utolsó kortyban?