Birtalan Andrea: Érkezés

2020. április 20., 21:05

Kürti Andrea alkotása

Hajadból babérkoszorút fon az idő,

Így leszel egyre értékesebb –

Rokonok, barátok számára legalábbis.

Az enyém még lobog a szélben,

Nem sok kosz ragadt rá,

Nincsen, ami összefogja.

Időnként tele a képem, máskor védtelen.

Nem is vágom, nehéz lesz megértenem,

Hogy lassan eljutunk oda, hogy már

nem te alszol, és nem én...

De ne szólj szám, ne

rúgkapálj és ne harapj, fejem.

A kis lobonc a bizonyosság,

hogy ezt a kört most megérte. Nem?

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. április 7-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.