Büky László: Évek alatt és más versek

2023. szeptember 10., 08:46
Zsigmond Márton: Őszi reggel

Évek alatt

Inkább meghajoltak a füvek,
hagyták az időt elsuhanni,
csak a fákba rakott gyűrűket,
úgy akart végleg elsuhanni.

Mint bokortól az árnyék, messze
mezők virága elsötétül
akár hajnal van, akár este,
ahogy nap mint nap elsötétül.

Már itt vagyunk a csillagok alatt,
nem hagynak semmit felejteni.
S az évek alatt meghajolva
mit lehetne elfelejteni…?

 

Hóba hull

 

Sárga levelet
küldött most páfrányfenyőm –
csönd hull a hóba…

 

Gyíkok fürgesége

 

Kertben pávaszem
meg gyíkok fürgesége –
madárdalt várok.

 

Szil mellett

 

Bonszáj szil mellett,
amíg vénül a törzse,
leveled várom.

 

Tar ágak

 

Páfrányfenyőmmel
ismerkedik a holdfény,
tar ágakat néz.

 

 

Homályos álom

 

És bejött hozzá a homályos ősz is,
szél zönög nála, s lefolyott a gyertya
gótikus csipkén, beragyogta álma
szőke szakállát.

Gomba, ember csak terem és a féreg…
Élni – pókhálószövedék, lebegve
csillan égig, míg zizeg illatos méh
sárga virágon.

 

Illatos éj

 

Csipkebogyó izzott az égen,
vörösbegyként hintált az est,
szél jött s ember,
se hús, se test.

Mintha füveket szórna széjjel,
nyoma annyi, ha megmarad:
üresség, illatos éjjel,
és fent az égen madarak.

Szirom rezdül, majd porzók, bibék,
szivárványsúly a lepkeszárny,
árnyékok bokrából kilép,
porból, sárból ki erre járt.

Csipkebogyó izzott az égen,
vörösbegyként hintált az est,
szél jött s ember,
a csont, a test.