Csornyij Dávid: Versek

2021. február 04., 13:55
Sárosi Csaba: Black Friday

Black Friday


Emlékszem, egykor baráti pillantás
bonyolította az erkély kilátását.
Evickélt a hiányod, most ott kuporog
a falon ütött lyukban, amelyet
akkor csináltam, amikor a nagy fekete-fehér
ceruzaeffektes képet akasztottam fel rólunk.
Kabátráncaid még nem jelentek meg arcodon,
s az én rugóim is stabilabbak voltak az ágyban.
Megbeszéltük, nem veszünk újat, várunk
az akciókra, fekete péntek.
Leárazás lesz a fejünkben, kölcsönös névmás,
végkiárusítás a közös emlékekre,
60-80%, attól függően, melyikünké,
a tied többet ér, jobban emlékszel mindenre.
Kedvezmény jár a szexualitásra, szenvedély,
turkálás a testben, abbéráció, cigarettanyom a takarón csomag.
Gyerek, részletre árleszállítással, most nem érdekel,
pedig jól néz ki, szellőző gumicsomagolásban, aggyal,
percenként 250 000 idegsejttel, arccal vagy arc nélkül.
Athén, Róma, London repülés szüzesség-elvesztéssel,
csótányos szállással, vitával, örömmel a rohanásban
gasztrokurválkodással féláron, adó- és motivációmentesen.
Hűtőmágnesek, színes, kör, négyzet, hamisított és silány,
szaladgálásból mindenhonnét, harmincezerért, hűtővel együtt.
Albérlet most ingyen! Csak építse fel.
A hit füstjébe fulladva a holnap egy doboz cigarettája
nem kerül többe, mint a ránk maradt száraz kenyér,
amit nem evett meg a kényszervendég.
Összebújások havi bérletre, drágább, mint az alapár,
de oda van írva: árengedmény, vegyük meg.
A közös idő most is drága, de azt írja az automata,
nyolc százalék mínusz minden eltöltött óra,
ha megvesszük, kapunk kupont koporsóra,
amit egymásnak képzeltünk el.


A foszló kályhafüstben talán még
várhatunk ezzel jövő novemberig.
Csak ne égnél el ennyire gyorsan.

 

Násza volt ez a violenciának
Szórakozzunk kicsit,
mondták, a füstszagú
ülés huzatát kiabálás
közben összenyálazta.
Könyörgésére ujjroppanások
válaszoltak, kötél-daccá vált
a perc, az óra, enyhült az ész bódulata.
Lábán az apró szőrt
gyújtóval égették le,
minden csontjában
remegett a velő,
nyakát izmos anakondák szorították,
didergését fokozta a kéj tocsogó hangja.
A hold csak fényével segíthetett neki,
így látta a kiéhezett arcokat.
Tölgyfalevelek apró réseibe kapaszkodott
a megbánó várakozás, fülében erősödött
a ritmustalan pulzáló érzés,
szájában idegen ízzé
vált a tenyérizzadtság,
nyelvét megfeszítette a félelem.
Násza volt ez a violenciának.


Az ég fehér sállal
vonta körbe,
kínjában ezzel
akasztotta föl magát.
Ott lógott a ködben, tíz alakban,
szégyen-pókjai egyszer végleg behálózzák.
A test megmarad, a gyalázat elillan.

 

mindennapi sablon
lidokain a nappal
csipássá válik minden cselekedet
ha kitörli az elme
a memóriahabos párnába jut
egyszer úgyis kimossuk
nyugalomban lebeg a psziché

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 28-i számában)