Black Friday
Emlékszem, egykor baráti pillantás
bonyolította az erkély kilátását.
Evickélt a hiányod, most ott kuporog
a falon ütött lyukban, amelyet
akkor csináltam, amikor a nagy fekete-fehér
ceruzaeffektes képet akasztottam fel rólunk.
Kabátráncaid még nem jelentek meg arcodon,
s az én rugóim is stabilabbak voltak az ágyban.
Megbeszéltük, nem veszünk újat, várunk
az akciókra, fekete péntek.
Leárazás lesz a fejünkben, kölcsönös névmás,
végkiárusítás a közös emlékekre,
60-80%, attól függően, melyikünké,
a tied többet ér, jobban emlékszel mindenre.
Kedvezmény jár a szexualitásra, szenvedély,
turkálás a testben, abbéráció, cigarettanyom a takarón csomag.
Gyerek, részletre árleszállítással, most nem érdekel,
pedig jól néz ki, szellőző gumicsomagolásban, aggyal,
percenként 250 000 idegsejttel, arccal vagy arc nélkül.
Athén, Róma, London repülés szüzesség-elvesztéssel,
csótányos szállással, vitával, örömmel a rohanásban
gasztrokurválkodással féláron, adó- és motivációmentesen.
Hűtőmágnesek, színes, kör, négyzet, hamisított és silány,
szaladgálásból mindenhonnét, harmincezerért, hűtővel együtt.
Albérlet most ingyen! Csak építse fel.
A hit füstjébe fulladva a holnap egy doboz cigarettája
nem kerül többe, mint a ránk maradt száraz kenyér,
amit nem evett meg a kényszervendég.
Összebújások havi bérletre, drágább, mint az alapár,
de oda van írva: árengedmény, vegyük meg.
A közös idő most is drága, de azt írja az automata,
nyolc százalék mínusz minden eltöltött óra,
ha megvesszük, kapunk kupont koporsóra,
amit egymásnak képzeltünk el.
A foszló kályhafüstben talán még
várhatunk ezzel jövő novemberig.
Csak ne égnél el ennyire gyorsan.
Násza volt ez a violenciának
Szórakozzunk kicsit,
mondták, a füstszagú
ülés huzatát kiabálás
közben összenyálazta.
Könyörgésére ujjroppanások
válaszoltak, kötél-daccá vált
a perc, az óra, enyhült az ész bódulata.
Lábán az apró szőrt
gyújtóval égették le,
minden csontjában
remegett a velő,
nyakát izmos anakondák szorították,
didergését fokozta a kéj tocsogó hangja.
A hold csak fényével segíthetett neki,
így látta a kiéhezett arcokat.
Tölgyfalevelek apró réseibe kapaszkodott
a megbánó várakozás, fülében erősödött
a ritmustalan pulzáló érzés,
szájában idegen ízzé
vált a tenyérizzadtság,
nyelvét megfeszítette a félelem.
Násza volt ez a violenciának.
Az ég fehér sállal
vonta körbe,
kínjában ezzel
akasztotta föl magát.
Ott lógott a ködben, tíz alakban,
szégyen-pókjai egyszer végleg behálózzák.
A test megmarad, a gyalázat elillan.
mindennapi sablon
lidokain a nappal
csipássá válik minden cselekedet
ha kitörli az elme
a memóriahabos párnába jut
egyszer úgyis kimossuk
nyugalomban lebeg a psziché
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 28-i számában)
„Szülővárosomat csak tanulni és a katonaidőre hagytam el. Aktív éveimben mérnök, köztisztviselő, ipari alpinista és kezdő festő voltam. Manapság csak festő, büszke nagyszülő, boldog férj és intenzív Veszprém-barát vagyok. Olyan színes, mozgalmas, többnyire derűs tartalmú táblaképeket készítek, amelyek a festett felszín mögött gondolatokat, asszociációkat is generálnak. Mindenre és mindenbe festek, ami alkalmas egy enteriőrbe új színt, derűs gondolatot csempészni. Használok öreg sparhelttetőt, szecessziós tükörkeretet, népi használati eszközt vagy akár svéd tömegterméket szigorúan átértelmezéssel”
A képzelet nem a Teremtés könyve. Csak egy gyűjtemény,
amelyben különböző változatokban megörökítelek. Lesz
formád, méreted, háromnál több kiterjedésed, és sajátos
természetrajzod, olyan jegyekkel, amelyeken a hétköznapi
valóság törvényei nem változtatnak. Ha azt mondom, légy,
leszel, és lesznek viták, hogy vagy-e. Nem számít. Nem a
létezésed, hanem az általad megtestesített hír a fontos