Farkas Árpád: A szivárgásban

2020. május 28., 06:34

Márton Árpád: Töprengő

Ülve tivornyán, józan férfikor jobbján,

csömörös lakomákon,

szomorú fejem csak szegem föl,

emelem ki a ködből,

míg dőzsöl az Isten,

s álmoknak bőre is marjul, bévül

az alvó gyermekkor belekékül,

ha szivárvány-ujjal veri a ritmust,

dobol koponyán, hátgerincen.

Ülve tivornyán, csömörös lakomákon,

jelentem, amit gyulladt,

alvatlan szemmel látok:

a Csodák Csodája csöndben

belőlünk elszivárog.

Tűnik halkan, mint a szél a huzatban,

szivárog láthatatlan, mint megdobott madarak

tollai közt serkedező vér,

elillan, elároklik, s tündöklik száz alakban,

nem állja útját kő – se költemény.

S míg szegem szomorú fejem föl,

jonhomat mossa,

nyaldossa sóim,

fenséget kiold, sodor lázat,

szent tartalmaimból kiforgat,

mossa nyelv alól

az ezeréves, barlangfényű szókat,

s a megtartó, illő igéket,

mint a sav a fémet,

hűs égéssel kikezdi.

Nem kapkodok. Legyen hát úr a Szivárgás!

Tapasz se jöjjön résre, sebre.

Víg nedvei odakint vidítsanak lármát,

kapjon zöld lángra árokfű, ménta, langyos terje,

bozsogjon élet! S ha száradna is ránk

zörgőn a bőrünk, higgyük, hogy belőlünk

piroslik égen egy bolygó:

ágon a savanyú som!

Nem óvok már, s nem alkuszom!

Állok munkába itt, tivornyán,

józan férfikor jobbján,

hol a szivárgás kél s elered.

Sürgetek sajgó igéket,

lázítok velőt, verőereket,

s mi belőlünk loppal illan el, már újratermelik

működő álmaink és „szorgos szerveink”,

fogyunk-növünk,

de vagyunk! részt veszünk

e lakomán, s jelöljék májfoltok bár testem:

– lélegzünk!, élünk! – ím

Csodák Csodáját

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. április 7-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.