Farkas Árpád: Avaron

2021. február 08., 15:05

Márton Árpád: Forrás (olaj, tempera, 129 × 109 cm, 1972)

Orra bukva az avaron,

forogva mennyköves határon,

az ember mondja a magáét,

mint akit nem vertek még szájon,

mint aki lélegzetet is

e föld gyomrából vesz már,

kövek köhögnek tüdején,

nyelvére agyagos sár

tapad,

hogy érezze,

ne csupán látva lássa

a földet, honnan vétetett

a fel-feltámadásra.

Orra bukva az avaron,

és menni tovább mégis,

ébreszteni a nagyra nőtt,

de alvó jegenyét is,

nem hagyni, hogy a fenyvesek

zöld tűkkel beférceljék

mindazt, mi mítosztalan már,

de lelkiismeret még –

Orra bukva az avaron,

a veszélyt megkeresni,

derékig csonterdőben is

csak menni, egyre menni,

mint kire országló erőt

s egy ilyen földet szabtak,

hogy óvja lélegzetenként

e keserves hatalmat!

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2017 novemberi számában – az első lapszám vezérverseként.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.