(Elveszett)
Hová megyünk, kérdezi, megyünk a faluba,
mondom, a faluba?, ámul el, melyik faluba,
melyikbe, ebbe, a tiedbe, a szülőfaludba,
ahol születtél, éltél eddig, s ahol most is élsz,
igen?, igen, mondom, és ahol most is vagyunk,
csak kimegyünk egy kicsit sétálni, járkálni,
felöltözünk szépen, és kimegyünk, jó?, jó,
mondja, mert így nem mehetünk, ugye, nem
mehetünk, mondom, nem mehetünk, mondja,
mert mit szólnának, kik, kérdezem, kik?, hát
ők, azok, a szomszédok, igen, mondom,
tényleg, mit szólnának, vajon mit is,
és bakancsot húz, felemás cipőt, nem, ez
nem kell, nyár van, most nem ilyet húzunk,
ez meleg most, igen, igen, mondja, nyár
van most, nyár, tudod, von félre titokzatosan,
ma itt járt F., a lányom?, kérdezem, igen,
most is itt van, igen, hol?, bent, a szobában?,
nem, nem, itt, mutatja, és odamegy a kredenchez,
az unokái fotóihoz, két fiú és egy lány, F. az
egyedüli, aki nem itt, hanem nyolcszázötven
kilométerre, Budapesten, a barátjával él,
igaz, kicsi szívem, hogy itt voltál?, kérdezi a
képtől, igaz, igaz, ugye, hogy itt, és elkezdi
simogatni a fotót, igaz, kincsem?, és énekeltünk
is együtt, megtanítottad nekem ezt a szép, nagyon
szép vallásos éneket, melyiket?, ezt, ezt a, ezt a
nagyon-nagyon szépet, tudod, ugye, hogy nagyon
szeretlek, téged szeretlek a legjobban, nagyon-
nagyon, ugye, kicsi szívem, ugye, te is engem?,
már nem tudja visszafoglalni a nyelvet, az otthonát,
a helyet, a teret, hogy otthon legyen benne,
nincs otthona, nincs nyelve, nincs a falu sem,
a ház, a lakás, nincsenek az emberek,
senki sincs, csak mi, a fiai, akiket még megismer,
de nem tud azonosítani már a névvel, ezzel a furcsa
és rettenetes jelsorral, Béla bácsi, Józsa bácsi, azt
mondja, és édesanyám, és édesapám, és testvéreim, a
szüleit emlegeti, akik rég meghaltak, már nem jut el
innen sehová, és ha igen is, nem talál haza, honnan
ment el, kérdezi, honnan mentem el, hol vagyok,
a test kilép a kapun, és nem talál vissza, a lélek pedig
a lélek száguldozik, szemvillanásnyi idő alatt a múltba
repül, vagy valahová, ki tudja, hová, és most sír a
kredenc előtt, folynak a könnyei, mint egy gyermeknek,
a vastag télisapka alatt, az arcon lefelé, a télisapka fölött,
a sapkán pedig szalmakalap virít, szalmakalap és télisapka,
a nyár, a tél, és a tavasz is, a szívben, a múltban, simogatja
a képet, beszél vele, hozzá, majd hirtelen abbahagyja,
elgondolkodik, mehetünk, mondja, mehetünk?, kérdezem,
igen?, igen, mondja, haza akarok menni, haza, érted?, haza…
(Késői ügyfél)
Levele érkezett, mutatja, hogy Önnek, Késő ügyfél,
mutatja, olvassam csak, nemrég jött, mit csináljon vele,
vissza kell-e küldeni, nehogy valami baj legyen,
nehogy büntetést küldjenek, fél mindentől, levágják
a villanyt, elzárják a, mit is?, mindegy is, hogy mit,
mutatja, nézzem, ő már válaszolni akart, de nem érti,
olvassam, lehet, hogy ez valami Jó, hogy megkereste
ez a valaki, ismeretlen, olvassam csak, hogy mit akar,
s hogy mit csináljon, olvasom, olyan, mint az ő nyelve,
azt írja, hogy Üdvözlettel, Küldtem neked ezt a
levelet egy ideje, de nem vagyok biztos benne, hogy
megkapta. G. L. vagyok, ezt az ajánlatot
teszem Önnek Késő ügyfél, László, halála kapcsán,
aki szívroham következtében halt meg, hatalmas
összeget hagyva, miután sikertelen kísérletet találtam
rokonomra, Késői ügyfél, úgy döntöttem, hogy kapcsolatba
lépök, mivel ugyanazt a vezetéknevet viselted vele.
Tudsz szorgalmasan felhozni ezt az igényt, örömmel
bemutatom téged a banknak, mint hozzátartozójának,
hogy az ő pénzeszköze alatt a neved kerülhessen sorra,
én vagyok az ő személyes ügyvéd, és minden szükséges
segítséget megadni fogok neked, hogy ezt az állítást teljesítsék,
és megosszák azt 50/50%-kal, és hét munkanapon belül a
bankok közötti vontatási műveletet elvégezzék. Kérjük,
válaszoljon további részletekért, olvasom, anyám
nézi, mit csináljunk, késői ügyfél, mondom, késő, késői
ügyfél, mondom, késői, késő ügyfél, mondom, késői…
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)
