Ma már egy verseskönyvet
bagóáron megvehetsz az antikváriumban,
de előfordul, hogy ingyen utánad vetik...
Bagóáron? Tévedtem... A legdrágább
manapság a bagó, vagyis a cigaretta,
amely már formatervezett luxuscikk,
s amelynek a dobozán kötelezően ott az antireklám,
az elrettentő halál száz arculata...
Kérek – mondja a vásárló – egy olyat,
amelyen a tüdő rohad, vagy amelyen
egy daganatos nő vonaglik!
Mi még hajdanán olcsón hozzájutottunk
a koporsószegnek nevezett szivarhoz.
Cicomátlan volt, a dobozra nem írtak egyebet,
csak az elnevezést. (Kérek egy csomag Marosestit!)
Hogy árt az egészségnek, és halált okoz?
Miért írta volna rajta, hisz anélkül is tudtuk...
Mi értelme a képmutatásnak,
ha a figyelmeztetést be nem tartjuk?!
Kezdetben nagyzolásból,
majd megszokásból szívtuk.
(Így tudtuk elviselni a kommunizmust –
mentegetőztünk később.)
Most már van kínálat bőven.
Így viseljük el a kapitalizmust.
Edd meg, idd meg, ha kívánod, és szívjad, ha kell,
ha van rá pénzed! Van választék bőven:
vékony vagy vastagabb, erősebb vagy gyengébb,
a doboza piros, szürke vagy kék...
Krisztusi koromig
elszívtam én is a koporsószegeket.
Aztán elnyomtam az utolsó csikket,
és feltámadtam...
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)