Ferencz Imre: Peremvidék

2020. október 02., 11:29
Szurcsik József: Rom (akril, olaj, vászon, 140 × 190 cm, 2005–2006)

Itt élek én a széleken. A végeken.

Itt ered a Maros, az Olt.

Itt csordogál az életem.

Nem járt erre Franz Kafka sohasem.

Peremvidék. Itt folyik a perem.

Diót nem, csak csontot tört itt a történelem.

A kastély romokban hever.

A földmérő néha üzen.

 

Peremvidék. Itt folyik a perem.

A hamistanút jól ismerem.

Eltelt itt már nekünk sok telünk.

Voltunk. Vagyunk. Eltelünk?

A hely az marad, ami volt:

zászlón lyuk, térképen folt.

Itt a sorsunk mindig bogra fut.

Oldogatjuk hát a bogot.

Ránk törő gyűlölet, harag.

Néma torony, rekvirált harang.

 

Peremvidék. Eltöltöttünk itt sok telet.

Örültünk, ha jött a kikelet.

Betörő csődület kiáltott jelent.

A becsület, a tisztesség megfeszíttetett.

Remény, persze, mindig maradt...

S biztatás, hogy ne hagyd el magad.

Járt volna, tudjuk... Nem jutott!

Adni nem! Csak elvenni tudott...

 

Peremvidék. Itt csorbul az életem.

Nem járt erre Franz Kafka sohasem.

A kastély romokban. A földmérő nem üzen.

Valaki megrágalmazott, azt hiszem...

Egy regény, amely befejezetlen.

Túlél engem is majd a szégyenem...

 

2020. április 17.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)