Azt hiszem, hogy elkárhoztam, Uram,
s hozzád már hiába imádkozom –
selejt vagyok, nincs helyem a mennyben,
hol énekelnek szentek s boldogok.
Nem fogok ott fényűzően élni,
szárnyas lelkem feléd nem repes,
miután a talpam felvetettem,
s eltemetett már az esperes.
Jól megleszek lent a pokol mélyén,
nem fázom fel, annyi bizonyos,
nem ágál és nem okoskodik ott
körülöttem annyi nagyokos.
Balassi is ott van régóta már,
magyar líránk vitéz elseje.
Kiélezem én majd ott a kardját.
Kicsorbult már – éppen ideje!
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)