Maszkok
Korán reggel felriadj
de a maszkod el ne hagyd
szakértelemmel rögzítsed
mire való a két füled
takarja el az arcodat
a szádat és az orrodat
lehet egyszínű vagy tarka
csak simuljon rá az arcra
mint melltartót a női test
hadd töltse ki a félfejed
jó ha talál a ruhádhoz
mint nyakkendő a kabáthoz
akad aki a nemzeti
színeket hordja kedveli
de a vírus globalizált
hazátlan nem ismer határt
koronavírus-karnevál
félresikerült utcabál
senki sem tudja hogy holnap
mit ír majd róla a kórlap
az én maszkom gyarmatáru
selyemből van s jó szabású
(én Istenem attól félek
rajtam marad amíg élek)
2020. november 20.
Helyi temetők
Támogatjuk a helyi temetőket,
odaadjuk majd a tetemünket.
Amikor ott minket elföldelnek,
elődeink kíváncsian néznek.
Akadnak majd, akik kanasztáznak.
Lesznek, akik éppen kezet ráznak.
Mások pedig jajgatnak és sírnak,
folytatják, mit élve abbahagytak…
Amikor az élők elvonulnak,
a régvoltak gyorsan összesúgnak:
„Látjátok-e, ezek, kik tolongtak,
mindnyájan az utódaink voltak!”
Támogatjuk a helyi temetőket,
odaadjuk majd a tetemünket,
és mindenkit elvárunk a torba,
egyen-igyon, míg bírja a torka…
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)