Ferencz Imre: Versek

2022. január 05., 09:09
Szabó Ottó: Az individualitás súlya

Félmúlt

Harminc év telt el azóta
hogy a diktátor halott
de kezében tartja még
a titkosszolgálatot

falhoz állították lelőtték
akár egy veszett ebet
de azóta is szüntelenül
integet a hangja recseg

ő veri félre a harangot
kinyúl a sírból mint polip
ő küldi reánk hadait
hőzöngve ellenünk uszít

a múlt nem tud kimúlni
tobzódik vérben gázol
nem tudunk kivergődni
a történelmi sárból

gonosz szelleme színt vall
átitat mindent még itt van
agyunkban él mint agybaj
szívünkben él mint szívbaj

2020

 

Az Isten néha

Kiköpi az Isten, ami langyos,
szereti a forrás hűs vizét,
s mielőtt a sivatagon átvág,
megitatja a púpos tevét...

Nem szereti Isten, aki
félrebeszél vagy köntörfalaz.
Nem állhatja, ha a felebarát
káromkodik a mennyország alatt.

Mennydörög és villámokat szór
az Isten, hogyha beborul az ég.
Hol eláztat, hol megszárít minket,
attól függ, hogy mikor mi a tét.

Nem szereti Isten, aki léha,
nem szívleli, nem tolerálja...
Előfordul, felszökik a cukra,
s rárivall az emberfiára:

„Ide figyelj, Isten teremtménye,
keresztségben lettél Elemér!
Előttem te ne mind csingolyázzál,
nem vagy majom, nem vagy denevér!”

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)