Ferencz Imre: Versek

2022. január 05., 10:09
Szabó Ottó: Az individualitás súlya

Félmúlt

Harminc év telt el azóta
hogy a diktátor halott
de kezében tartja még
a titkosszolgálatot

falhoz állították lelőtték
akár egy veszett ebet
de azóta is szüntelenül
integet a hangja recseg

ő veri félre a harangot
kinyúl a sírból mint polip
ő küldi reánk hadait
hőzöngve ellenünk uszít

a múlt nem tud kimúlni
tobzódik vérben gázol
nem tudunk kivergődni
a történelmi sárból

gonosz szelleme színt vall
átitat mindent még itt van
agyunkban él mint agybaj
szívünkben él mint szívbaj

2020

 

Az Isten néha

Kiköpi az Isten, ami langyos,
szereti a forrás hűs vizét,
s mielőtt a sivatagon átvág,
megitatja a púpos tevét...

Nem szereti Isten, aki
félrebeszél vagy köntörfalaz.
Nem állhatja, ha a felebarát
káromkodik a mennyország alatt.

Mennydörög és villámokat szór
az Isten, hogyha beborul az ég.
Hol eláztat, hol megszárít minket,
attól függ, hogy mikor mi a tét.

Nem szereti Isten, aki léha,
nem szívleli, nem tolerálja...
Előfordul, felszökik a cukra,
s rárivall az emberfiára:

„Ide figyelj, Isten teremtménye,
keresztségben lettél Elemér!
Előttem te ne mind csingolyázzál,
nem vagy majom, nem vagy denevér!”

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)

Legnézettebb
2022. január 18., 12:08
2022. január 23., 09:55
2022. január 23., 09:45
2022. január 18., 11:46
2022. január 21., 10:10