Félmúlt
Harminc év telt el azóta
hogy a diktátor halott
de kezében tartja még
a titkosszolgálatot
falhoz állították lelőtték
akár egy veszett ebet
de azóta is szüntelenül
integet a hangja recseg
ő veri félre a harangot
kinyúl a sírból mint polip
ő küldi reánk hadait
hőzöngve ellenünk uszít
a múlt nem tud kimúlni
tobzódik vérben gázol
nem tudunk kivergődni
a történelmi sárból
gonosz szelleme színt vall
átitat mindent még itt van
agyunkban él mint agybaj
szívünkben él mint szívbaj
2020
Az Isten néha
Kiköpi az Isten, ami langyos,
szereti a forrás hűs vizét,
s mielőtt a sivatagon átvág,
megitatja a púpos tevét...
Nem szereti Isten, aki
félrebeszél vagy köntörfalaz.
Nem állhatja, ha a felebarát
káromkodik a mennyország alatt.
Mennydörög és villámokat szór
az Isten, hogyha beborul az ég.
Hol eláztat, hol megszárít minket,
attól függ, hogy mikor mi a tét.
Nem szereti Isten, aki léha,
nem szívleli, nem tolerálja...
Előfordul, felszökik a cukra,
s rárivall az emberfiára:
„Ide figyelj, Isten teremtménye,
keresztségben lettél Elemér!
Előttem te ne mind csingolyázzál,
nem vagy majom, nem vagy denevér!”
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)