nem számít nappal vagy éjszaka
a terrornak nincsen évszaka
ajtódat ököllel veri
ablakodat kővel zörgeti
palló alól ássa föl magát
vagy plafonról szakad le rád
átsuhan a vasbeton falon
mint meleg kés a hideg vajon
osonva jön a szellőzőlyukon
ólálkodik kéményhuzaton
felveri a lépcsőházakat
szétzúzza gyermekágyakat
kényszerlakhelyre kényszerít
és ítélet nélkül elveszít
betömi a víz- és gázcsapot
kikapcsol villanyáramot
a tévében indulót csahol
a rádióból reád lovagol
leltározza a suttogásodat
vízágyúval lövi az álmodat
ha szerelmet vallasz közbeszól
s ha szűz vagy megerőszakol
szeretőidet megzsarolja
ölelésedet sárba fojtja
lehallgatja a telefonodat
röntgennel bombázza csontodat
ott van mindenütt és nincs sehol
bitangnak címez el – s leszól
ha énekelsz azért ha hallgatsz hát
ezért veri széjjel a szád
a kenyérre váró sorba lő
és tarkódon hál a puskacső
a bénát kalodába zárja
a vakot ház falához vágja
a kicsiket korbáccsal veri
a némákat kiselejtezi
a suszterből vőlegényt csinál
cédájából királyleányt
és kitépi annak nyelvét
ki másképp szól és másképpen beszél
ha ökölbe szorítod kezed
porba üti fölszegett fejed
a fasiszta kommunizmusban
igaza s joga egynek van
az egy-népnek-vezérnek-pártnak
kakaón hizlalt elvtársnak
kopónak vérebnek zsarunak
gumibotnak tanknak ágyúnak
csak pusztulsz és félsz és elrohadsz
irigyled a báva barmokat
és nincsen vég és nincsen kezdet
sem élni sem halni nem lehet
csak földrehulló arcunk átka
hull mint a hó a diktatúrára…
Elhangzott 1989. dec. 22-én, Csíkszereda főterén
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. decemberi számában)