Halmai Tamás: Földön csak madár szédül

2022. május 27., 09:38
Utcai Dávid: Cosmic answer (50 × 70 cm)

Az évek tízesével
hullnak szűkös halomba,
mintha egy szabad kényszer
koronként hajnalodna.
Egy öröklét már eltelt,
mire eszünkbe billen:
a vége nem az ember,
hanem a minden.

Sebek geneziséből
fejlődik kamasz angyal;
vízen elnyúló mérföld
matrózzá irdal.
Tengeri szérűk,
hajót teremjetek!
Földön csak madár szédül,
s a józan szellemek.

Bőr alatt lappangó tett
idéz lélekre bolyhot;
gyógynövénykertben nőnek
mókusok is és bolygók;
s mint ki halálra ráunt,
törvényhez hasonult fák
leheletében járunk –
az egekben megfúlnánk.

Hüppög, hápog, hebeg
a lény, de legelőbb
dallal hálálja meg
a levegőt:
nyelvet a beszéd földúl,
papírt sebez az írnok.
De egész égtáj fordul
vissza, ha hívod.

Ki helyezte az elmét
a test foglalatába,
hogy világít a nemlét
anyaggá lett világa?
A könnyű másnapokban
névtelenek a múltak.
Menedékem csak ott van,
hol biztonságban tudlak.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)