Horváth László Imre: A gyáva Oidipusz

„Sok van mi borzalmas,
de az embernél nincs semmi borzalmasabb.”
(Szophoklész: Antigoné, Végh Attila fordításában,
akinek a verset ajánlom)

Minden amit teszek, jobb királlyá tesz.

Zárjátok be a kapukat,
kettőzd vagy inkább
háromszorozd meg az őrséget.

A nép véleménye mint
a pestis, magát a népet
ragadja el,
minket falak és őrök
választanak el
mindenféle kórtól.

A járvány magától abbamarad.

Én magam nem vagyok beteg.

Hogy apám gyilkosa ki volt, kiderült.

A meghaltak helyébe majd új népet telepítek.

Minden, amit teszek, jobb királlyá tesz.

Szép nő, a legszebb,
anyám, az áruló, a gyenge,
vágjátok le köteléről, temessétek
sose látott virágzó pompával
a város szeme előtt,
hadd lássák áldozatomat,
szenvedésemet.

Ha elhagyom a trónt,
két fiam testvérviszály öli meg,
lányaim, a hűségesek,
páriaként pusztulnak el.
Pusztuljanak inkább idegenek.

Minden, amit teszek, jobb királlyá tesz.

Apámat idegenként öltem meg,
forró fejjel, szinte véletlenül,
keresztutakon nincs törvény,
csak a haladás parancsa.
Ha tudom, ő az, apám,
az áruló, aki egy rossz jóslat
miatt csecsemőként meghalni
kitett, átszúrva lábam, el ne
meneküljek, így nyerve
nevem: gúnynevet,
ha tudom, hogy apám, és tudom,
mit tett velem, lassan, élvezettel
ölöm meg, bevallom,
kissé csalódott vagyok,
elvették bosszúmat,
kigúnyoltak az istenek,
hiszen ölésért ölést.

Minden, amit teszek, jobb királlyá tesz.

Anyám gyereklány lehetett
akkoriban még, meggyűlölte apámat,
aki később talán ezért utazgatott.
Több gyerekük nem született.
Mire Thébába értem, kezemen
az idegen vérével, szemben a Kadmosz
hegyével, számban minden megfejtéssel,
egyetlen szóval,
már elhanyagolt szépasszony volt,
rám várt termékenysége
virágzó pompájával,
fiatal férfire, aki erős,
mint egy apagyilkos,
valami újra, az életre,
gyenge, öreg férjek helyett.
Minden, amit teszek, jobb királlyá tesz.

Senki se szerette így a feleségét,
még az istenek közül se,
hisz másnak a felesége: idegen.
Sokáig nem értettem, ma már tudom.

Minden, amit teszek, jobb királlyá tesz.

A trón maradt a szerelemből,
csak a trón, mint gyerekeim
hozzám, én ahhoz leszek
hűséges, nagyszüleik sorsa is
erre tanít, mindegy, mi
történik, a trón minket
illet, tovább kell élnem,
a trón engem illet.

Hogy király legyek,
csak annyit mondtam
„az ember”,
a szfinx gyermeteg kérdése
nem érdekes,
az egyetlen válasz ez,
és királlyá tett az emberek felett.

És minden, amit teszek, csak jobb királlyá tesz.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. május 25-i számában)