A elrabolt világ vendége
a haza
nem úgy viselkedik az időben
mint
az ország
a kézzel rajzolt térképen
fiatalon
többet is elbírt a térdem
éjszaka
legkésőbb virradatkor
nagyritkán szól egy széphangú szél
az elrabolt világ foglyává lettél
ilyen közel ilyen közel Mózeshez
Máriához sem merészkedtél
A hallgatás órái
az óra amelyben e sorokat írom
ez az óra nálad
ezután lesz elmúlt most van
akaratom kevés
az abszurdum a fájdalom
törvényes feloldásához
emléked kétszólamú fecskesikoly
fájdalmat visz és hiányt hoz
A tekintet korlátai
összegyűjtöttem néhány napot
amikor – ámítom magam –
hiányod megszelídítette földúltságom
egyszer – például – tangóharmonikán
eljátszottad a Cherchez la femme melódiát
én akkor a vándormadaraknak hittem
hittem hogy ami elszállhat elszállt
Parti tanóra
a semmiségből jött a gondolat
kimegyek sodródom a part
újszülött szelében
talán északról jött
talán a Bibliából
a kócsag előtt gyalogol
a kövezett úton
a perem kavicsok
gyöngyvirág arcát bámulom
mit sem törődnek a szél
békétlen szárnyaival
Meghatározás
a félelem édestestvére
a véletlen a vajon a végre
és dajkája az egyszervolt