Iancu Laura: A hallgatás órái - versek

2023. június 06., 14:04

Fazakas Barna: Felhőséta I. (40 × 40 cm, 2017)

A elrabolt világ vendége

a haza

nem úgy viselkedik az időben

mint

az ország

a kézzel rajzolt térképen

fiatalon

többet is elbírt a térdem

éjszaka

legkésőbb virradatkor

nagyritkán szól egy széphangú szél

az elrabolt világ foglyává lettél

ilyen közel ilyen közel Mózeshez

Máriához sem merészkedtél

A hallgatás órái

az óra amelyben e sorokat írom

ez az óra nálad

ezután lesz elmúlt most van

akaratom kevés

az abszurdum a fájdalom

törvényes feloldásához

emléked kétszólamú fecskesikoly

fájdalmat visz és hiányt hoz

A tekintet korlátai

összegyűjtöttem néhány napot

amikor – ámítom magam –

hiányod megszelídítette földúltságom

egyszer – például – tangóharmonikán

eljátszottad a Cherchez la femme melódiát

én akkor a vándormadaraknak hittem

hittem hogy ami elszállhat elszállt

Parti tanóra

a semmiségből jött a gondolat

kimegyek sodródom a part

újszülött szelében

talán északról jött

talán a Bibliából

a kócsag előtt gyalogol

a kövezett úton

a perem kavicsok

gyöngyvirág arcát bámulom

mit sem törődnek a szél

békétlen szárnyaival

Meghatározás

a félelem édestestvére

a véletlen a vajon a végre

és dajkája az egyszervolt

Schwalm Zoltán

Három vers a 90 éve elhunyt Krúdy Gyulához

2023. augusztus 24., csütörtök

A vígasságok teljéből indult az utazó,
az ég kupolája madárszárnyat vont fölé,
magány várta és egy csörgedező forrás,
úgy érezte, ő sem más, csak szerencsétlen flótás,
aki elveszett, kit árbóckosarából kiejtett a remény,
(aki) volt gazdag, és volt szegény.

Pintea László

Csodára várva

2023. augusztus 23., szerda

Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.

Dr. Balázs Géza

Nyelvünkben a Tisza

2023. augusztus 23., szerda

A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.