A elrabolt világ vendége
a haza
nem úgy viselkedik az időben
mint
az ország
a kézzel rajzolt térképen
fiatalon
többet is elbírt a térdem
éjszaka
legkésőbb virradatkor
nagyritkán szól egy széphangú szél
az elrabolt világ foglyává lettél
ilyen közel ilyen közel Mózeshez
Máriához sem merészkedtél
A hallgatás órái
az óra amelyben e sorokat írom
ez az óra nálad
ezután lesz elmúlt most van
akaratom kevés
az abszurdum a fájdalom
törvényes feloldásához
emléked kétszólamú fecskesikoly
fájdalmat visz és hiányt hoz
A tekintet korlátai
összegyűjtöttem néhány napot
amikor – ámítom magam –
hiányod megszelídítette földúltságom
egyszer – például – tangóharmonikán
eljátszottad a Cherchez la femme melódiát
én akkor a vándormadaraknak hittem
hittem hogy ami elszállhat elszállt
Parti tanóra
a semmiségből jött a gondolat
kimegyek sodródom a part
újszülött szelében
talán északról jött
talán a Bibliából
a kócsag előtt gyalogol
a kövezett úton
a perem kavicsok
gyöngyvirág arcát bámulom
mit sem törődnek a szél
békétlen szárnyaival
Meghatározás
a félelem édestestvére
a véletlen a vajon a végre
és dajkája az egyszervolt
A vígasságok teljéből indult az utazó,
az ég kupolája madárszárnyat vont fölé,
magány várta és egy csörgedező forrás,
úgy érezte, ő sem más, csak szerencsétlen flótás,
aki elveszett, kit árbóckosarából kiejtett a remény,
(aki) volt gazdag, és volt szegény.
Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.
A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.