Iancu Laura: Versek

2021. május 12., 06:21
Orth István: Ádám almafája (rézkarc, 49 × 60 cm)

Estvégi leltár

vége van
ennek a napnak is.
megbocsátod? igyál egy korty
vizet. végső soron az is segíthet
ha alszunk.
nem illenek ide szavak.
a közöny, a közöny kitart.
te hidd, hogy holnap más
lesz. másféle ébredés jósol
majd szebb éjszakát
s még nagyobb szerelmet
mint az egyszervolt.
én a halhatatlanokra gondolok.
megtörténhetett volna velünk is.
az első nyilallás után a második
vadabbnak hat – ilyen
az ostoron nőtt test.
ilyen a börtönben egy nap.

Milyen mély

hátul szeretek ülni
közel az ablakhoz ne csak
az oltárt a fényt is nézni
és nézni az eget
újra meg újra elveszni
a sose látott fák között
milyen mély milyen élénk az őz
szemében a rettenet
ha nem tudnám hogy
nem lehet azt kérném tőle
ó igen most szöktessen meg


Kezek

ha tenyerem megfordítom
a kézfejem hegynek látom
ideje járok – mintha tényleg
a harmonika-havasok között
tengerszemeket kerülgetve
én elbukott hajótörött
kívántam volna fahidat
a robbantástól felszakadt
kezem s kezed közé
s a hídra egy nagyszárnyú madarat