Útmenti járás
pipacsból van a legtöbb és szomorúfűzből
s amikor hátrafordulok
feléd futó felhőket látok
csak el ne tévedjek
jaj el ne ájuljak
hol éjszakázom majd és mit mondok
miért cserepes a szám
miért követnek a villámok
és viszontlátom-e magam
ebben a szállásadó menekülésben
lesz-e kezem és lát-e még szemem
napraforgót zölden sárgán
s legvégül feketében
régi de valamiképpen
szép ez a kép
szépsége örökségem
Húsvét után
meghoztam a döntést hétvégén
imádkozom talán szavakkal
talán csak fákat ölelve
ha pedig esni fog tovább verebek
közé állok s hogy ne tessek demagógnak
ez utóbbit nem hívom imádságnak
sem böjtnek sem áldozatnak
két napom lesz elhalni
s kikelni mint a mag
Kapaszkodás
nem hittem volna hogy egyszer
leírom a szót ballonkabát
milyen más volt így a
karod micsoda lágy kapaszkodás
ha azok a felhők kivilágosodnak
már mehetek én is
el érted utánad és elmondom
tegnap tegnap a túlélésre
mentem törvényre szentségre
de most most már a semmit akarom
hosszú élet helyett
egyetlen hibajavítást
irigylem a földet ahol vagy
irigylem a Napot mely csókolgat s elnyeli csókjaidat
irigylem a kilincset s a zárban felcsattanó csellóhangokat
Ad notam mortis
tűnődöm mi hal előbb
meg a testem az árnyéka
mennyi idő és milyen hosszú a halál
Istenem
és milyen fehér mint a betegség
amikor a tudat készül az éjszakára
amelyen elárultatott
a test
a test meztelenül mutatja magát
ütik-verik a kezek mint a zongorát
mintha a kéz kórust vezényelne
de a test már nem szégyenkezik
nem ölel s nem ölelik
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)