Jenei Gyula: Tizenharmadik nap

2020. október 22., 09:46

Bukta Imre: Udvar (olaj, vászon, 100 × 140 cm, 2005)

talán csak hogy csúfságát befödje, reggelre hó

hullott az udvar töredezett betonjára, amit nyáron

fölver a gaz; eleinte még elolvadt, és csak

bizonyos helyeken maradt meg, de aztán lassan

beborította a tetőket is, a fákat, a járdát, mindent

belepett a fehérség, amely a tisztaságot jelképezi,

vagy jelképezhetné, de valójában csak arravaló,

hogy elrejtse a mocskot. a fehérről persze eszünkbe

juthat, hogy bánatában ősz lett és öreg, és hogy

hiába van tavasz, most mégis tél van és csend

és hó és halál, de amikor a pékségből jövök hazafelé,

s a hatalmas pelyhekben hulló hó megül a sapkámon,

a kabátomon, egybefüggő szűz havat találok a híd

járdáján, és már nem látszik húsz perccel ezelőtti

lábnyomom, és mások nyomai sem, majdnem olyan

kihaltak most az utcák, mint egy határ győző-regényben

(mert járvány van, s talán maga az ember ez a járvány).

a nyomunk eltűnik hamar, hó rakódik rá, de holnapra

eltűnik a hó is, vagy holnaputánra, a jövő hétre,

nyoma sem marad, ahogy a tavalyinak sem, vagy

csak egy kis locspocs, tócsa, vízfolt valameddig, míg

föl nem szárítja a szél, a nap, a napok. de most még

ott van a nyomon a hídon, mert azt akarta egy metafora,

hogy amikor jövök hazafelé a pékségből, a rügyek

helyett hó roppanjon; ropogjon még egyszer szűz hó

a cipőm alatt, aztán majd kiderül, hogy mi lesz.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 4-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.