Kék madár
(Baranyi Ferenc Kék madár – Zöld fák
című versére)
A madarunk idővel eltűnik,
vagy zárt ablakra talál,
csőrében olajág helyett szalmaszál,
szürke lett az egykor volt azúr…
Légpuska golyót kerülgetett,
a szárnya sérült is talán,
nem tudott elnyúlni az ég boltozatán,
utána lőtt egy fiatalúr…
Röptetnünk kéne,
a képzelet, ha szárnyal,
ne birkózzon a szív önnön magával,
hanem lehessen csak boldog.
Félelmek az árnyak,
eget takarnak,
ha eggyé is lettek, hamar szakadnak,
s befonják vadrózsabokrok.
Zöldellnek a fák,
de a sarki jég már olvad,
ki szeretni akar, nem vacakolhat,
kevés az idő.
Zöldellnek a fák,
kék madár is jöhet,
megtalálhat valamennyiőtöket,
nőt a férfi, férfit a nő.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)
Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.
A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.