Jóna Dávid: Télkép – versek

2023. február 11., 09:25
Mednyánszky László: Téli táj (olaj, vászon, 72×120.5 cm, Magyar Nemzeti Bank)

Télkép

Házam fehér szemöldökén,
jégcsillogta díszköntösén,
ül a tél és lábat lógat,
jeges széllel megcirógat.

Szürke égen szürke felhők,
kocsi menne, de csak felbőg,
kerék pörög, alig mozdul,
távolban rá harang kondul.

Varjak jönnek, ők is fáznak,
fehér tájon sötét árnyak,
nyomot őriz havas párkány,
mintázatos fehér márvány.

Ömlesztett sajt fenn a dombon,
ott fagyott át bokacsontom,
belém hasít minden lépés,
szívnyugtató jó kiképzés.

Padlizsán lett arcom része,
vagyok tájnak fényképésze,
szép ez nagyon, csak kurva hideg,
nem javaslom akárkinek.

Téli táj és szobameleg,
tudom én, hogy ez kell Neked,
fagyjon szét a fotós érte,
évekig fáj majd a térde.

De ez ilyen, hihetnéd hát,
nem viseli lelki poklát
a költő, kit szóra bírtál,
nappalidban ő a dísztál.

Ő búg Neked vigaszokat,
minden szaván ott a moszat,
hisz mélyből jövő örökségek,
képedhez lesz ő a képszeg.

Nem beszélsz róla 

Nem beszélsz róla,
azt mondod, hogy a karácsonyfa fal felőli része
senkit nem érdekel,
hogy válaszolni ne kelljen
inkább kérdezel.

És én válaszolok,
lassan, komótosan,
hogy őrizhesd szomorúságod,
a konyhában a hagymákat vágod,
hogy könnyeid így magyarázhasd.

Reggel van, most még a fürdőben vagy,
néhány perc és meg fogod látni…
talán átjössz a pallón, akkor is, ha keskeny,
míg aludtál a karácsonyfa fal felőli részét
feldíszítettem.