Baranyi szerelmei
Előttem
aranytalizmánod, gyöngyvirágod
– cérnakesztyűben fogom a múltad –,
a finisben lettem pályatársad,
hálával, hogy a sors minket összecsúsztat,
tilalmas nászaid megértőjévé, cinkosává lettem,
van, ami széttéphetetlen.
A testi lázat a líra igazolja,
hogy semmi nem volt hiába,
egyiknek a melle volt szép,
másiknak a lába,
s mind ki felemelt, leejtett, megforgatott,
ki örökké megmaradt, s ki megtagadott.
Orfeusz, gyere csak!
A poklon a kísértéseket értsed! (Garai Gábor)
Eurüdikéért az alvilágba kell menni,
de azt nem mondtad jó barát, hogy mindennap.
S mivel a kísértés nem bűnként,
hanem lehetőségként kísért,
állandóan mentségeink vannak.
Minek szégyenkezzünk, a kétely is
a kezdőkészlet része.
A vulkán nem felel a láváért, a hamuért.
Nem nézheti folyton, hogy az ember odavész-e?
A tévelyedések tesznek minket szerethetővé.
Tapasztalt férfivá, izgalmas nővé.
A megbocsátáshoz kell a pokol ott lenn.
Orfeusz, gyere csak egy szóra!
Lehet, hogy nem mondtál el mindent?
Ostromnapló
Az ostrom 432. napja
Ma 20 éve Douglas Adams
létezési sikertelenséget szenvedett el
– a google ferdítő megmosolyogtat.
Két hét múlva törülköző nap lesz.
Az ostrom 433. napja
Az emberek ismét egymásnak estek,
most az oltás a törésvonal.
„Clause sunt aures, obstrepente ira.”
avagy „Becsukott fülek, amikor a düh zúg.”
– i. e. V. század görög váza felirata.
Az ostrom 434. napja
Kepes írja, értékrendi kérdés,
hogy a pálinkafőzés adómentes-e,
vagy a szépirodalmi alkotások kiadása.
Nálunk 900 ezerre becsülik azt,
akinek az alkohol lett a hivatása,
a leglényegi megoldása, cellatársa.
Tudtam, de mégis. Kis magyar katekézis.
Örkényuralom – nem csak színpadi igazságokkal.
Az ostrom 435. napja
„nem sejted, hogy véletleneid belőled fakadnak…” – írja Babits,
és tényleg nem sejtem,
a döntésekben az irányt hiába választom,
ha az utakat nem én teremtem.
A barátom azt mondja, hogy „ez messzire visz!”
Azt válaszoltam neki, hogy akkor jó!
Az ostrom 436. napja
Fogadjam el magam, változtassak! Nincs ebben ellentmondás.
Mindig hátul megy a kondás.
Az ostrom 437. napja
Ubuntu*. Emberiesség. Összetartozás.
*Egy antropológus hosszabb időt töltött egy afrikai törzsnél, hogy tanulmányozza életüket, kultúrájukat és szokásaikat. Látogatásának vége közeledtével, egyik nap a munkája utáni időtöltésként egy játékot javasolt a gyerekeknek. Megtöltött egy nagy kosarat gyümölcsökkel, letette egy távolabb eső fa tövébe, majd egy vonalat húzott, mely mögé felsorakoztatta a gyerekeket. Azt mondta nekik, hogy vezényszóra szaladjanak a fa alatti kosárhoz, és aki megnyeri a versenyt, az kapja meg az édes gyümölcsöket.
Amikor elindította a versenyt, valami egészen szokatlant tapasztalt, amire egyáltalán nem számított. A gyerekek ahelyett, hogy egymást lökdösve próbáltak volna az élre törni, megfogták egymás kezét és együtt szaladtak vidáman a célig. Ezután leültek egy kört alkotva és együtt megették a finom gyümölcsöket. Az antropológus meglepetten kérdezte tőlük, miért futottak együtt, csoportban, mikor sokkal több gyümölcs és így sokkal nagyobb öröm juthatott volna annak, aki egyedül nyeri meg a versenyt. Az egyik kislány ekkor így válaszolt: „Hogy lehetne egyikünk is boldog, ha a többiek szomorúak?”
Az ostrom 437. napja
Nagyon zavarnak ezek a facebookos lélekkiömlések.
Az érzelmi inkontinencia.
A kommentek felszínessége.
Elöntött minket az Óperencia.
Túl vagyunk rajta.
Az ostrom 438. napja
Május közepe és még fűteni kell.
Kihűlt a világ.
Nem tartok vissza levegőt. Biccentek.
Ragasztom a széttört porcelánjaim. Ez a posztcovid.
Az ostrom 439. napja
Kilátásaink – eldugott panoráma.
Ethoszaink a semmiből kell jöjjenek.
Az epilepsziás város kísértéseiből kell előretörjenek,
reformkori hittel, tisztasággal – hogy mi is reméljük:
van választásunk.
Máshol is hirdetem!
Az ostrom 440. napja
Cserélsz velem pszichózist?
Az enyémet már unom.
Már nem érzem az oroszlán szagát
az amphiteátrumon.
Az ostrom 441. napja
Olvastam és igaz: találkozol valakivel,
és abban pillanatban tudod,
hogy az egész hátralévő életedben
látni sem akarod.
Fogadba ragadó karamell.
Most megigazítom a fejemen a cowboykalapot
(és könnyű vágtában a színről el…)
Az ostrom 442. napja
Én vajon érvényes vagyok?
Nem jártam le?
Meg kellene tanulni fittyet hányni vagy ügyet vetni!
Az ostrom 443. napja
Oidipuszt (apa egy szem kisfiát) azzal csúfolták a thébai kisegítő iskolában,
hogy nem tud kancsítani. Ezt nem írja az internet, ezt csak tőlem tudhatod meg.
Persze ez is egy állapot.
Az ostrom 444. napja
Freud szerint a legmagasztosabb célok mozgatórugója
is pusztán szexuális vágy.
A testrészek feletti uralom csak időleges.
Az ostrom 445. napja
A jövőbe nézek vagy a múltra?
Vagy csak bambulva a konyhapultra?
A valóság ritkán lírai.
Vannak a világnak buborékmentes forradalmárjai.
Az ostrom 446. napja
Mi van, ha a szimbólum elveszti a jelentését?
(a jel és a jelentés összetartozó részeinek szintézise nem valósul meg)
Káoszból van a kerítés.
Az ostrom 447. napja
Szavakat kommandírozok. Hogy ha eljön az ideje,
akkor kötet-regimentként álljanak szívek-lelkek
meghódítására.
