Önelemző frusztrált nőszemély
a költészet. Halódó múzsák tört
álmának szilánkja csillog benne.
Festett ajkú szentek kacaja,
szerelmes szajhák sóhaja
festi szövetkabátját.
Bizánci stílusú régimódi kollázs
az ősz szárított kincseivel ékesített
dekupázsolt keretben.
De lehet szójátékgyöngyökkel kivarrt
Bocskai-mellényes honleány,
viharba került ló sikolya,
vagy szétszórt radioaktív csontok pora.
Esetleg sebből előszivárgó kérdőjel.
Kacagtató, csiklandozó kín maga,
szépség, báj és kellem,
pusztulásról suttogó szellem,
Isten, béke, haza,
halál kezében véreres kasza,
belefér minden, a minden is.
De vigyázz, költő!
Szeszélyes hölgy a poézis.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)