Juhász Kornélia: Versek

2020. szeptember 24., 06:31
Botár László: Fehér folt (akril, vászon, 50 × 70 cm)

Minden rendben

A felhők vörös görcsök az égbolt hátán.
Szürkület foltozza elnyűtt csuháját.
Fakuló tegnap lesz a most csüggedelme.
:/Minden rendben, nincs baj/: ezt súgja az elme.

A szív meg meddő sóhajokkal küzd a túlnyomás ellen.
Csak gyűlnek, duzzadnak benne az apró elégedetlenségek:
Majdleszvalahogyok,
Áljólvagyokok,
Nebeszéljünkrólák,
Nincsmegoldások,
Eziselmúlikok,
Végemvanok.

Feketébe olvad lassan minden.
Komótosság nyújtózkodik a lomha percekben.
Csillaghulladék lángol fel a légburok határán.
Ma már nem gondolkodom a boldog pillanatok árán.

Csak bánatnyomok nyomorultjaként
Búdarabok és pusztulatmorzsák ösvényén hazaballagok.
Békét játszom,
Takarítok,
Lefekszem,
Halk

ha alszom rá egyet, jobb lesz’ imát mormolok.
És félek, hogy csak ez van... Ez vagyok...

Az utolsó tetoválás

Lerajzoltatom, mert másképp nem fognám fel ésszel.
Az első a csípőmre négylevelű lóhere,
Mert mióta ismerlek, én vagyok a szerencse embere,
Fölé pedig egy dobozkát tetettem,
Mert felnyitottad a lelkem s a testem.
A harmadik egy lánc szerencse s vágy között,
Mert ujjamra immár karika költözött.
Egy arany üstökös a hasamra a negyedik,
Mert hamarosan kisfi unk születik.
Ötödikként valahová Fatima jelét tervezem,
Mert mindig kész vagy megfogni a kezem.
Fát varratnék a hátamra hatodikként,
Egy-egy bimbót rá minden utódunkért.
S ha elveszítenélek, a hetediket magam készíteném el,
A csuklómra rőt vonalat késsel...
Mert nélküled nem érnék semmit az idilli egésszel.

 

Juhász Kornélia verseit az idén ősszel megjelenő Fiatal Írók Antológiája című kötetből vettük kölcsön, amely a Vámbéry Polgári Társulás gondozásában lát majd napvilágot, és kilenc fiatal, tehetséges író és költő negyvenkét írását foglalja magába.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)