Puha
I.
én mennék utánad
ahová lehet lennék ott
ahol volna lehetőség
hogy megjelenjek a
pillanat töredékeként
II.
megyek utánad
lábnyomaid a földön
lapos úton lapos
cipőn járod a világot
követem az illatod
III.
zúg a levegő ahogy
integetnek a virágok
kavicsok gurulnak
utánad előtted szét
merre mész vajon
IV.
tipegek egy helyben
mint hajótörött
az érdes homokban
arcom égeti a nap
lakatlan vagyok
V.
bús levegő hűs
ölelése zár be magába
megyek utánad ha
képeimet még nézegeted
ez vagyok én szeretettel
VI.
állunk ketten isten előtt
kattog az ajtó
zár alatt a gond
kinyitható zárható
puha csókokra gondolok
Új élet
Klimtnek
ablakába sose nézzek
éjjelente mint hajlong
hajához ne nyúljak
tenyerem zsírosnak
tűnik a szemében
és ez gusztustalan
aztán csók helyett
a vállamról szedte le a
munka után odaragadt
törmelékdarabokat
kitessékelt súlyos
mozdulataival
góliát voltam
Dávid ellen
hazugsága a földet
tette egyenlővé
a gondolatokat össze-
kötő kódokkal
virágai beszéltek
hallottam amint távoztam
hazudhattak valamit
virágnyelven
a kapun amin kiléptem
óriási háromszögek
és négyzetek rendetlenül
tébláboltak fönt-lent
aranyszínű kerítése van
hátam mögött a kapu
én előtte
a ház ablaka sötét
beültem az autóba
onnan figyeltem ahogyan
lekaszálja minden
virágának fejét
nem beszélnek most
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)