Karkó Ádám: Versek

2021. február 11., 09:00
Utcai Dávid: Kozmikus napló (2017)

Puha


I.
én mennék utánad
ahová lehet lennék ott
ahol volna lehetőség
hogy megjelenjek a
pillanat töredékeként


II.
megyek utánad
lábnyomaid a földön
lapos úton lapos
cipőn járod a világot
követem az illatod


III.
zúg a levegő ahogy
integetnek a virágok
kavicsok gurulnak
utánad előtted szét
merre mész vajon


IV.
tipegek egy helyben
mint hajótörött
az érdes homokban
arcom égeti a nap
lakatlan vagyok


V.
bús levegő hűs
ölelése zár be magába
megyek utánad ha
képeimet még nézegeted
ez vagyok én szeretettel


VI.
állunk ketten isten előtt
kattog az ajtó
zár alatt a gond
kinyitható zárható
puha csókokra gondolok

 

Új élet
Klimtnek


ablakába sose nézzek
éjjelente mint hajlong
hajához ne nyúljak
tenyerem zsírosnak
tűnik a szemében
és ez gusztustalan


aztán csók helyett
a vállamról szedte le a
munka után odaragadt
törmelékdarabokat


kitessékelt súlyos
mozdulataival
góliát voltam
Dávid ellen


hazugsága a földet
tette egyenlővé
a gondolatokat össze-

kötő kódokkal


virágai beszéltek
hallottam amint távoztam
hazudhattak valamit
virágnyelven


a kapun amin kiléptem
óriási háromszögek
és négyzetek rendetlenül
tébláboltak fönt-lent


aranyszínű kerítése van


hátam mögött a kapu
én előtte


a ház ablaka sötét


beültem az autóba
onnan figyeltem ahogyan
lekaszálja minden
virágának fejét


nem beszélnek most

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)