Kégl Ildikó: majdnem adtam anyámnak egy puszit – versek

2022. december 31., 10:25
Vetró András: Anyaság

majdnem adtam anyámnak
egy puszit marseilleből
hazafelé jövet a gépen
a szántóföldek fölött a felhők alatt
maradt még egy keskeny sáv
amit nem töltöttem meg semmivel
oda képzeltem anyám
széllökésektől csúszkáló arcát
csakhogy a homloka közepére jól
elképzelt puszi lezuhant a
turbulencia miatt anyám
arcáról most nincs anyám
nincs arca az örvény miatt
van ez az arcátlanság
hogy a három éve halott
anyámnak nem tudok
adni egy rendes puszit
marseille budapest
között kábé félúton

 
cezanne műtermében

aix-en provence-i műtermedben
savanyú dohszagot érzek és
a teremtés átható erejét
hát arcot képzelek a komódon
sorakozó koponyák közül a bal
szélsőnek elnagyolt lesz az arc
mint az ecsetkezelésed
az orral a szájjal nem törődöm
csak a két szemüreg érdekel amit
szemgolyókkal töltök meg
szaru-és szivárványhártyával
pupillával idegekkel aztán
teremtek hozzá testet is
tömeget és formát gömböt
hengert vagy kúpot hogy
megsétáltathassam a kertedben
a fügefák között ezt a geometriai
alakzatot aki egy nő
neve legyen Chloé
már van identitása mint
a posztimpresszionizmusnak
új valóság teremtődött ami addig
nem volt csak a gondolataidban
a látás sikeresen végbemegy a
belépő fénysugarak rendben
áthaladnak az üvegtesten és a
retinára fókuszálnak majd
a központi idegrendszer
segítségével kialakul a kép –
én így fordítom le a világodat
a magam nyelvére