Kégl Ildikó: Versek

2021. november 04., 04:49
Szakáll Ágnes: Lepkevirág a Zsák utca sarkán (akvarell, papír, 46 × 68 cm, 2009)

premisszák egy virágboltban

én nem tudom hogy van ez
meglehet a gyásznak is van
filogenetikája és mindez
szemléletesen ábrázolható a
sírhantra vásárolt virághoz meg
az eladókhoz való viszonyulásunkkal
nézd ezek az én premisszáim
grafikonon is megrajzolhatod:
két éve ilyenkor daccal válogattam
abban az art virágboltban a fréziát
s a virágkötőre undorral néztem
amikor megkérdezte segíthet-e
nem értettem a kérdést ugyan
minek képzeli magát hogyan
segíthetne anyám feltámasztásában
most ugyanabban a boltban
a kérdést kedvesen utasítom vissza
még mosolygok is hozzá azt hiszem
amikor jobb karom szintén
fréziáért lendül egy szál fehér
egy szál lila még egy szál fehér
tizenhét szál lila és béke van bennem
de legalábbis szemmel láthatóan
erodálódott a daccal ötvözött düh

temetetlen kérdés

vijjogva kergetőznek
bennem félelmeim
mélyvilági csendben
kereslek hasztalan
szemem fejfádba
kapaszkodva sóhajt
,,élt hatvanhárom évet”
olvasom a tudósítást
miközben tűnődöm
hogy tud így fájni
a múlt idő jele
hatvanhárom évet
éltél én ezt értem
de most már valaki
mondja meg mennyi
ideig leszel még
meghalva

jelöletlen sírban

rozsda eszi az októbert
halovány a nap mint
az emlékezet miközben
egyszervolt szerelmünkre
gondolok amit betakartak
a hétköznapok nyűgei
mint szarvas lábnyomát
az őszi avar falevélről
falevélre rétegződött ránk
az elmúlás most jelöletlen
sírban porladoznak terveink
nincs ki ápolja ki virágot vigyen
halottak napján elvesztegetett
boldogságunkra