hajfonat
már mocorgott a hajnal
amikor átöleltél hátulról s
én félig ébren félig álmomban
tarkómon éreztem leheleted
hogy megőrizzelek magamnak
bronzvörös hajamból három
tincset formált álmos kezem
és bezártam egy kurta kis
fonatba a lélegzeted
steakhouse
pedig milyen pazar kilátás
nyílt életünkre innen a
bazilika szomszédságából
ahol steaket ettünk félig átsütve
grillezett spenóttal
a pillanat ünnephez
illő volt majdnem önfeledt
amikor jött egy messenger
üzenet amit a jövőnk
szemszögéből nézve jobb
lett volna nem észlelnem s
az asztalunkhoz odapofátlankodó
kétségbeesést elfújni mint
szülinapi tortán a gyertyát
de te láttad hogy én láttam
megijedtél hogy megijedtem
a kés és villa helyett bárdot
kívántam a kezembe hogy
kegyetlenül lefejezzem vele
az orvul rám támadt pillanatot
szótlanságba apadt minden
trendi tányéromon egy jól
elköltött vacsora mint közös
életünk maradványa hevert
te idegesen pöckölted a fogpiszkálót
s hogy létjogosultsága legyen
e haszontalan aprócska tárgynak
átszúrtad vele tervezett jövőnket
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)