Keszthelyi György: Epizódusok – versek

2022. december 28., 10:04
Varga Valentin: Cím nélkül

Epizódusok

Néha nyúl vagyok,

öreg tapsifüles, akit gyerekek

mosolya kísér és a játék.

A magasles nem rólam szól,

de még a vadászkürt sem,

magamat kergetem faltól falig.

 

Máskor hiéna vagyok,

van min kuncogni bőven,

konzervált dög az álmom,

döglődő, finnyás arisztokrácia,

más zamatok – isten tudja, miért

imádom az olajos gépeket.

 

Amikor véletlenül az ember

nyúl ki belőlem és meg akar fogni,

akkor hívom a vadászokat,

szaladok vihogva, kihívóan,

hátha egyikük telibe talál

és hazacipel a vállán.

 

Kölcsönbe véve

Voltak itt tornyok, koldusok,

egy öreg központ, bohókás bolondok,

levitézlett ökölvívók

olcsó rumba fojtott horogütései,

aztán ne feledd, hogy a konyhabútort

részletre vetted és elég snájdig voltál,

a munkáslányok a húsodért szerettek.

 

Csónakok voltak és evezők,

fekete hattyú a kis szigeten,

jeges telek és a meleg sörök villamosa

vitt körbe a kihalt városon,

míg az darabjaira hullott szanaszét.

Szívtad a kapadohányt, öcsém,

kátránypapírban éjszakáztál.

 

Volt itt vágóhíd, panoptikum,

kölcsönbe vettek, leigazoltak,

vissza nem adtak azóta sem,

pedig a lakkozott doboznak ára van.

A muskátli emlék, nosztalgia,

ugyanúgy a letaglózott marha

párolgó vére, rángatózó lába.

 

A Loire menti kastélyok egyikében

húzod meg magad, ha félrebeszélsz,

és olykor még mindig látod a sirályokat.

Később paplant viszel az utca emberének,

noha így, kölcsönbe véve

ő sem bírhatja sokáig, kipurcantja

a tulajdonjog s az epilepszia.

 

Ugyan már, enyhe kis kötetlenség,

a buggyant titkárnő piros garbóban

rózsaszín mignonok között viháncol.

Te meg a harmadikról ereszkedtél a föld alá,

vágd már le azt a régi fejet, dobd el,

holnap majd mást ültetnek helyébe.

A gyógyszereket pont reggel nyolckor osztják.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)