Király Farkas: gyarmat, menedék

2022. április 01., 09:33
Utcai Dávid: Kozmikus válasz (vegyes technika, papír, 37 × 52 cm, 2017)

kitartóan kopog halántékomon
hiányod, e láthatatlan harkály
tekinteted bogarak marják arcomra
szájam sarkában mosollyá görbülsz


legjobb ez így, másképp csak elfeküdnék
feldarálna közömbösség és közöny
ám minden volt szavad új téridő lett
így hát folyton a nem most is most van


és minden mondat egy újabb kezdet
mindig ismétlődő első rendez-vous
örökös will you be my valentine
hány nyelven tudjuk mondani: szeretlek [1]


és vajon hány nyelven tanuljuk meg
ugyanezt a következő száz évben
mely idő alatt egy újabb csillagot
gyújt szerelmünk az éjjeli égre


úgy szeretlek, ahogy e verset írom
ösztönösen és szertelenül
van valamiféle prozódiája
de kötelmekhez nem ragaszkodom


mutatok majd neked üres, új világot
gyarmatunk lehet és/vagy menedékünk
kopog koponyámban egyre a szerelem
s a hiányod, a konok túlélő madár


[1] Egy szótőből származó szavakat nem szerencsés többször megismételni egy költeményben. (A cenzor)

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)