Király Farkas: gyarmat, menedék

2022. április 01., 08:33

Utcai Dávid: Kozmikus válasz (vegyes technika, papír, 37 × 52 cm, 2017)

kitartóan kopog halántékomon
hiányod, e láthatatlan harkály
tekinteted bogarak marják arcomra
szájam sarkában mosollyá görbülsz

legjobb ez így, másképp csak elfeküdnék
feldarálna közömbösség és közöny
ám minden volt szavad új téridő lett
így hát folyton a nem most is most van

és minden mondat egy újabb kezdet
mindig ismétlődő első rendez-vous
örökös will you be my valentine
hány nyelven tudjuk mondani: szeretlek [1]

és vajon hány nyelven tanuljuk meg
ugyanezt a következő száz évben
mely idő alatt egy újabb csillagot
gyújt szerelmünk az éjjeli égre

úgy szeretlek, ahogy e verset írom
ösztönösen és szertelenül
van valamiféle prozódiája
de kötelmekhez nem ragaszkodom

mutatok majd neked üres, új világot
gyarmatunk lehet és/vagy menedékünk
kopog koponyámban egyre a szerelem
s a hiányod, a konok túlélő madár

[1] Egy szótőből származó szavakat nem szerencsés többször megismételni egy költeményben. (A cenzor)

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.