Még a bőrünk is érezte ezt a pillanatot
ahogy felszálló szúnyogfelhő a naplementét
ahogy kutya nyüszítése gazdája visszatértét megelőzi
Kerestük ezt a gyárakban az elherdált füstökben
az egyre meddőbb földben hol a giliszták is kezdtek már félni
sorban állás markában üres üzletek előtt
de rablóként börtönbe zárt igaz szavak közt is
Míg el nem jött
a legforróbb nyár és szüret havában
növekvő tömeggel utolsó reménnyel
dübörgés csöndjében éhes puszta kézzel
de a szarkákat menekvésre kényszerítve a gőg erődjeiből
vörös palotákból a százlábúakat is széttaposva
Mindig így jön el
mikor minden elsötétül
ugyanolyan nyárral, ugyanolyan reménnyel
felvillanó fénnyel bilincshullással
a sas vijjogásával míg szárnya fehérét éppen
visszaszerzi
(1980–1981)
Tornai József fordítása
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. március 23-i számában.)