Csendes tájék
tépi a szél a hajamat
belém akad
a vízbe hív
deszkástul, vitorlástul
gázolok az iszapban
a neoprén beissza
a nehéz vizet
csak egy percig hideg
aztán felmelegíti a bőröm
egy hajó levonja
a vitorláját a kikötő bejáratánál
mire újra felé nézek
már ki is kötött
dörren egyet az ég
kinyílik a hetedik emeleten
a lift ajtaja
éles a neoncsövek fénye
csillog alattuk a hullámokból
szőtt padlószőnyeg
belesüpped a cipőm talpa
a vitorla pocakos lesz
a szél elindít
meginogok
csak egy pillanatra
aztán húzni kezd
a végtelen fonálon
egy végtelen kéz
száguldok a végtelen felé
engedem
hadd rántson
rám esnek az esőcseppek
kopognak a vitorlán
és a deszka orrán
üres a víz
most szabadon hullámzik
a nád nem suttog
üvölt
azt mondja
hazug
aki azt állítja
tudja
mi a
csend.
Méhmeleg
jó meleg volt.
a méh meleg volt
mézágyon feküdtem
női hang döngicsélt
a fejem felett
csend volt a hangzavarban
éreztem dobogást
a köldököm tájékán
és azt ahogy belenövök a burokba
ahogy belém nő a burok
ahogy tágul a nemakarás
ahogy megcsap egy fénysugár.
a méh meleg volt.
jó meleg volt.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)