azt álmodom, féreglyuk az alázat,
hajszálak a párnán, kusza vízió!
átérni is nyomor, akár a szerelem,
de hogy meneküljek meg magától?
látja, már magázom? – veszem fel a távot,
kardhossznyi ragyogás a szívemig ér.
bármit is tervezne, megvonom magától,
nem hiszem úgysem, bármit ígér!
hiába csábítgat, mondja, hogy szeret,
ne higgye, hogy velem is minden csak játék!
engem a nagyisten gyötrődni képezett,
nem adná véremet magáért!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)