Laczkó Vass Róbert: Úton a koponyák hegyére

2021. április 02., 08:28
Kuti Dénes: Golgota (olaj, vászon, 210 × 150 cm, 1986)

 

Első állomás

mielőtt magad is elkövetnéd

zabolázhatatlan bűneidet

harminc ezüstért a sorsszerűség

próbára teszi maradék hited

 

úgy bonyolítják az örömhírt hogy

elragadjon a drámai hatás

az ítélkezés zűrzavarában

már az is krisztus aki barrabás

 

szórják a legcifrább átkaikat

áldás legyen ami fejükre hull

mert látták a bénát útra kelni

 

megrészegültek hisz gyanútlanul

szürcsöltek a menyegző borából

s mámorával nem tudtak betelni

 

Második állomás

provinciális meleg vizében

felelőssége mocskát lemosta

pilátus hogy a krédóba lépve

megváltásunk útját kitapossa

 

miközben a keresztet faragták

esztétikájával nem törődtek

az ácsok honnan tudhatták volna

nem útonállónak betörőnek

 

hanem egy önjelölt messiásnak

ágyaznak meg a próféciákban

két megmunkálatlan gerendával

 

súlyától az emberfia felnyög

s egy birodalom összeroppan mert

nem tud mit kezdeni a csodával

 

Harmadik állomás

jeruzsálemben a golgotára

gondosan kikövezett út vezet

ahol a kínszenvedést nyomokban

sem tartalmazza már a kövezet

 

hitetlenek alkudoznak hosszan

a keresztút menti bazársoron

fel sem tűnik a tülekedőknek

hogy a boldogtalanság átoson

 

köztük mint egy bomlott magdaléna

ki tudományával mit sem ér mert

együgyűségében altruista

 

nekik a megbicsakló krisztus is

csak látványosság egy lencsevégen

vagy kellemetlenkedő turista

 

Negyedik állomás

mikor a bölcsek telefecsegték

betlehemmel heródes udvarát

sorsából megsejtett valamit és

szamarat nyergelt fel a szentcsalád

 

isten fia nem teljesíthette

be tervét azzal hogy megszületett

konokul addig szamaragolt míg

a szanhedrin elé nem érkezett

 

aztán a szamarak elmaradtak

s a meghunyászkodó tanítványok

otthonába félelem költözött

 

végtelen magányában krisztust az

lepte meg leginkább hogy anyjával

találkozott a csőcselék között

 

Ötödik állomás

munkáját korábban befejezte

hogy néhány órányit kocsmavendég

lehessen az elmúlt heti bérből

mielőtt szombatra estelednék

 

neki többnyire robotolás jut

s e bűn alól nincs aki feloldoz

közérdek hogy a szőlőkapásnak

viszonya legyen egy pofa borhoz

 

de nem számolt a politikával

jött egy katona s ráordított hé

paraszt fogd a keresztet és segíts

 

félúton a koponyák hegyére

valahogy elviselhetetlenné

válik a megváltás istennek is

 

Hatodik állomás

valaki mindig melléd surran hogy

megtörülje sebhelyes homlokod

esendőséged bizonyítékát

ránk örökíteni csak így tudod

 

arcod mint egy apokaliptikus

látomás ikonná merevedett

szemérmetlen júdáscsókjainktól

hiteltelenebb már nem is lehet

 

talentumaival minden ember

hozzátesz az összképhez valamit

s a végeredmény majdhogynem gonosz

 

vonásaidra mint aranyfüst úgy

rakódik az évezredes mocsok

hogy te pantokrátorrá szigorodsz

 

Hetedik állomás

botladozol mint egy forradalmár

ki halni megy mert nem lehet szabad

zokszó nélkül viseled a törvényt

hogy mások is rád hivatkozzanak

 

tanítványaid az áldozattal

teletrombitálják a világot

arról tesznek tanúbizonyságot

amit közülük senki sem látott

 

júdást noha velük vacsorázott

címlapon állítják pellengérre

mert a szenzációhoz így dukál

 

bukásodról készül hozzá fénykép

amely körbejárja a világot

és alkalmi részvétet indukál

 

Nyolcadik állomás

cserepes ajkú vénasszonyaink

elsiratásodra gyakorolnak

múltjukkal nem tudnak mit kezdeni

mert sosem volt kenyerük a holnap

 

némelyiküket még betlehemben

szikkasztotta ki a halál szele

meddővé tették az aprószentek

s ők azóta nem törődtek bele

 

jajveszékelnek az utcasarkon

mint egy ógörög tragédiában

de keblükben szunnyad már a szikra

 

saját halottaik temetésén

mindig más baját siratják mert nem

találnak szavakat fiaikra

 

Kilencedik állomás

most hogy a keresztet már nincs hova

vinned lerogyhatsz végérvényesen

istentelenség volt emberséged

büntetésed a megváltás legyen

 

sorsod legnagyobb feladványának

megoldása körvonalazódik

romlásba dönt majd milliókat

a mindent magával ragadó hit

 

ahogy ott nyögdécselsz a súly alatt

már tudod hogy a kárpit meghasad

és heródes temploma leomol

 

egyenleted egy ismeretlenjét

önmagaddal behelyettesíted

és hóhéraidra hagyatkozol

 

Tizedik állomás

köntösöd úgy összerongyolódott

hogy már a katonáknak se kellett

a mindenütt felfeslő királyi

göncök nem érdemelnek figyelmet

 

osztozkodásról sem tanakodtak

ugyan mért kísértenék a sorsot

egy haszontalan ruhadarabért

amit az őrült próféta hordott

 

megfosztva mindentől ami leplez

körbenyaldosnak a káromlások

és lassan lezárul egy fejezet

 

szánalomra méltó meztelenség

tündöklik a vérben és mocsokban

mint ahogy betlehemben született

 

Tizenegyedik állomás

kétezer éve vitathatatlan

jogot formálunk a megváltásra

de van-e ki tanítványaidnak

egy úri gesztussal megbocsássa

 

mindazt amitől földönfutóvá

lettek a meztelen istenségek

ahogy a fára fölmagasztalnak

történelemmé bővül ölelésed

 

nagyon emberré lettél amikor

összevéreztek a reneszánsszal

testedből míniumfesték ömöl

 

könyörtelen példamutatásnak

belefeszülsz a liturgiákba

majd hétköznapjainkba költözöl

 

Tizenkettedik állomás

apokaliptikus aggastyánok

lihegnek a koponyák hegyére

halálodról megbizonyosodni

busásan megtérül júdás bére

 

valamennyien fölsorakoznak

az árulás idővonalára

s ott összezárnak hogy közülük ne

származhasson senkinek se kára

 

semmiből amit isten nevében

elégtételként most elkönyvelnek

aztán mindenki békén aludhat

 

utolsó hét szavad a kereszten

illúzióba ringatja őket

és felriaszt minden nyomorultat

 

Tizenharmadik állomás

estére beteljesedett mintha

csak dolgunkat jól végeztük volna

szertefoszlottak a délibábok

és beleolvadtak a pokolba

 

oldaladból vér és víz patakzott

s a kínhalált rózsaszínre mosta

megfoghatatlan mosolyod körül

mostantól nem sarjad rút borosta

 

kikerekedik arcod ahogy a

mindenkori lányanyák ölében

békésen alszol mint egy kisgyerek

 

márványtested hullamerevségét

plasztikusabbá kalapálta de

michelangelo sem értette meg

 

Tizennegyedik állomás

hevenyészett bebalzsamozásod

már-már bűncselekmény is lehetne

elernyedsz az üregben mintha csak

ledőlnél egy olcsó kerevetre

 

lepleid magukba szívják tested

békétlen püffedő lenyomatát

atomreaktorok erejével

delejezel a sziklafalon át

 

valahol egy züllött menedéken

rémálmaik vizén hánykolódva

gyámolatlan halászok vacognak

 

szemközt velük olajlámpa mellett

álmatlan asszonyok szidolozzák

fényét a felfeslő hajnaloknak

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)