Lázár Balázs: H. úr hazaér

2020. június 17., 17:42
Lázár Tibor: Festmény a nappalim falára (olaj, akril spray, akril, vászon, 120 × 100 cm, 2015)

Nem ment messze, csak a kisboltba tejért,

hogy reggel kakaót s gabonakávét

ihassanak a gyerekek s Ophélia.

A lépcsőházban Horatióval és

Marcellusszal még beszélgetett

egy keveset, aztán sietett, mert

„holnap munka és iskola”.

A Szellemről, akit még hetekkel

ezelőtt a pincében láttak,

megállapították, hogy a volt

közös képviselő lehetett, aki

miután lelépett a ház megtakarított

pénzével, időnként vissza-visszajárt

kísérteni a társasházba – a rendőrség

ejtette a vádat, mert ügyesen csinálta,

s belecsúsztak egy polgári perbe –,

de ez rajtuk kívül nem nagyon zavart mást,

a külföldi bérlőket például nem ingerelte,

s ők közgyűlésekre se jártak persze.

Volt köztük dán, norvég, ír és katalán,

többségük orvostanhallgató lány.

Neki is nézni kellene valami ösztöndíjat,

Wittenbergbe talán találna valami jót –

gondolta H. úr, míg zárta a rácsot s az ajtót.

Lefekvés előtt váltottak még pár szót,

majd egyszerre álmodtak tengert Opheliával,

rajta vitorlás hajót, mely fedélzetén velük

tűnt el a kéken túli látóhatárba.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 20-i számában.)