Gúzsba kötnek a falak
Körülöttem minden sötét.
Fekete árny.
Piros vér. Fehér homály.
Szürke honvágy.
Szivárványhasadás.
Narancs a láng, gyújtsd meg.
Gyújtsd. Égjen el minden.
Égjen halomra mind,
Mi valaha is fájt.
De szeretnék
De szeretnék madár lenni,
Esős reggel szárnyra kelni.
Itt hagyni, amit láttam,
Kinyújtani görnyedt hátam.
De szeretnék apró lenni,
Szemek elől mind elveszni.
Nézhetnének csak utánam,
Gondok nem nyomnák a vállam.
De szeretnék még egy lelket,
Még egy szívet, még egy testet.
Hogyha törik, ne ez törjön,
Szabaduljon fel e börtön.
De szeretnék megbotlani!
Vonatsínre lelankadni.
Bogot kötni nagy kötőre,
Felállni a székre csöndbe.
Ők tették ezt, én akartam…
Mozdulatlan kővé fagytam.
Kijár a kín, amit kaptok,
Fejet többé már nem hajtok!
Pillanatkép
Csak egy álom volt.
Lepelként hullott alá a semmiből,
megült, megtapadt rajtam,
fogódzkodott erőst a talajba.
Meg kell halni, szétverni a világot
s póznára húzni.
Úgysem bánkódna senki utána.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)