Lőrincz P. Gabriella: Rész

2020. június 04., 07:38

Istent haragítja a világ…

Ülök száz éve a hegytetőn

Nézek, és nem tudom, mi történt.

Mert ki mit nevez egésznek,

Hol részek vannak és egészek.

S én mit minek nevezhetek,

Mit hívhatok otthonnak, mit hazának?

Mikortól és hol kezdődik,

S a vége merre van?

A bölcsességed tintával és határral

Átszabták, Uram.

Fák vagyunk. Bölcsők, asztalok, koporsók.

Férfikézben tőr, asszonykézben kanál,

Elsők és utolsók.

Élők vagyunk, alkotók, nagyok.

Holtak vagyunk, magam is holt vagyok.

Vagy vetett mag, ami a földben pihen,

Egészek és törtek, s én itt ülök, a hegyen.

Magunkat látom, fát, virágot, méhet és őzeket,

Temető, temetés, a sír körül emberek.

Szorgos hangyák művelik a sovány földeket.

Néhányan sírnak, mások nevetnek,

Túl nagy volt, erős, rossz helyen állt vagy ült,

Vége kellett legyen.

De mi végre él tovább,

Miféle Isten őrzi, védi?

A tátott szájú nagyvilág nem érti.

Himnusza ima és nem induló, dolgos népség.

Hiába tépték, lőtték, konokul műveli

Kifosztott földjét.

Nincsen írja a százéves sebnek.

Az Isten őriz, Ő maradt meg mentsnek.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.