Marcsák Gergely: Partok között

2020. június 06., 06:49
Kaliczka Patrícia: Az utazó és Szamothrakéi Niké (olaj, vászon, 30 × 40 cm, 2016)

A hajó

Nem ismerem jól a törvényeit:
mi tartja fenn, mi süllyeszti el.
Méretét sem tudom összevetni
a látottak közül semmivel.

Szétterül, mint a nyárvégi ködök
fátyolos, úszó, fehér sátra.
Ahogy nézem, úgy nézhetett Dávid
a böhöm, harcos Góliátra.

Fedélzetre szállok, és a tengert
lesve azzal nyugtatom magam,
hogy révbe ér biztonságban, kinek
a túlparton fontos dolga van.

 

A tenger

Hátára vesz és szótlanul tűri,
hogy sötétszürke testébe mar
a képzeletet új vizek felé
hajszoló erős hajócsavar.

Kerek monitor a kajütablak,
műsora a törékeny béke.
Összeolvadt horizonton billeg
álmaink kétes menedéke.

A tengerrel mégis szembenézni
csak teljes megadással lehet.
Üres palack úszik a sötétben.
Leírhatatlan az üzenet.

 

A túlpart

E sziklákat már láttam valahol.
Tán szeles hazai hegycsúcsokon.
S a róluk meredő fenyveserdő
szintén az otthonival rokon.

Mintha csak szirének laknák őket,
Hívnak e szigetek szüntelen.
Apró halászkunyhók guggolnak a
Nynäshamn közeli szirteken.

A szárazföld most is végzi dolgát,
csábítón fekszik ég és víz között.
A mozdulatlannak tűnő túlpart
miattad ma versbe költözött.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)