Izzadt és meztelen a város,
mint hűtlen, kit párja tetten ér.
Minden apró mélyedésben sáros
sebtiben mosott munkástenyér.
Életvonala piszkos folyó,
a hegyek hömpölygő panasza.
Tükrén az életemmel fogyó
törött Hold kísér engem haza.
Eltűntek a korzó lányai,
és kávézók lettek a kocsmák.
Nem feledteti a Bányai
Izabella életünk mocskát.
Nem ölel többé már ez a hely.
Hideg szelet küld a nyárutó.
Egykori barátom, hát felelj:
melyikünk a nagyobb áruló?
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 7-i számában.)