A forradalom vasárnap érkezett,
végigdübörgött az ébredő városon,
siessenek a főtérre, emberek.
A meggyalázott nők is ott vannak,
a függönytartókból aranygyűrű hull,
egy tisztet rángatnak le a mentőről,
nem kegyelmeznek.
A tévében őrült ismeretlenek,
kiabálják, a gyilkos megszökött,
katonák és forradalmárok,
bakancs nélküli, egyforma holtak.
A diktátort és nejét egy tankból húzták ki,
oda lökték őket a fal elé,
és gyermekük, a nép, lőtt.
Mennyből az angyalt zengett az utca,
ez volt az első szabad karácsony,
Isten, áldd meg… fújta négy tömbház
félelem nélkül, először, egyszer.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 21-i számában.)
Elindultunk hát – két csellengő alak –
nézni, mit kínálnak a kézművesek,
a tér közepén magamhoz vontalak,
majd kalauzunk, a sodródó tömeg
vitt, és a legszebb portékát keresve
soká bolyongtunk a téren te meg én.
A Gerbeaud-házból kilépett az este
(alkonyi cukormáz csurgott tetején)