Muszka Sándor: Versek

2020. december 19., 01:04
Kopriva Attila: Baromfiudvar (olaj, vászon, 60 × 80 cm, 2016)

(Részletek egy készülő könyvből)

Tollpihék

Még feltűnik egyszer a hajdani blokknegyed
az erkélyekről véres víz csorog,
tolonganak a ketrecek felé,
senki nem bír parancsolni magának.

Viszik a zsákmányt, szaladnak boldogan
a lüktető hús közt tojás is lapul,
körbeállja őket a család,
sötétedésig lesik, hogy él-e.

Holnap vágják el a nyakát csak,
kést fennek, tálat mosnak a vérnek.
Tépik a tollat az ütőér körül,
virrad.

Kondenz

A szabadságot végképp kivívtuk,
bezártak sorra a gyárak,
penészedik a fal a nedves párától,
gombásodik a bőr a pulóver alatt.
A nagyszobába kályhát rakattunk,
ott alszunk mind a négyen,
vágjuk, hasítjuk, hordjuk a fát
a negyedikre fel.
Melegszik a víz a mosófazékban,
ásít az ablak az elégett gáztól,
egymás után fürdünk, amíg kihűl,
ez is szabadság.

Vámpír

Senki nem jár már egyenruhában,
megjött az első segélycsomag.
Nem térdeltetnek senkit a pad elé,
ha nem mennek még a román szavak.

A híradóban a Ceau-kivégzést
játszák be újra és újra,
még sem hiszi senki, hogy meghalt,
félnek.

Az utcákat éjjel vérszívók járják,
elrabolják a gyerekeket,
Bukarestbe viszik megölni őket,
kell a friss vér.

Bosszú

Sorshúzással döntünk, ki hal meg,
senki nem akar PCR lenni,
oda állítjuk őket a fal elé,
– kásás hóból gyúrt golyókkal dobunk –
nevetünk, ha sírnak.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2021. január 11., 02:15
2021. január 12., 03:55
2021. január 14., 12:26
2021. január 12., 01:30
2021. január 14., 07:55
2021. január 14., 12:35