Muszka Sándor: Versek

Közel

Ha szépen kérnélek,
maradnál, tudom.
Ágyamhoz ülnél,
fognád kezem.
Nem árulnád el, hogy lemondtak rólam,
s míg ölelsz vacogva éjszakákon át,
elkergethetném tőled az árnyakat,
hívnak, ígérik, meggyógyítanak.
Ajkadról sötét, keserű vér csorog,
Édesanyám.
*
Most ereszkednek a vég nélkül éjbe,
verik a tetőt az elvetélt álmok,
porfelhők mögé bújtak a fények,
hátrál zihálva, elfogy a világ.

Sehol

Hozzád indultam, nem lelem helyem,
ülök ágyadon a hátsó szobában,
annyira hideg, idegen minden itt,
imádkoznék, de nem tudom kihez.

Ki tölthetné be a betölthetetlent,
ha látnál, most nagyon haragudnál,
mit keresek az utcákon éjjel,
karácsonyeste van.

Album

Meghúzom itt magam, elfelejtenek,
s ki elfelejt, az már meg is bocsátott.
Nem így akartam, itt van a fénykép,
megcsókolom, szerettem nagyon.

Nyolcvankilencben állunk a gyár előtt.
Ez meg egy másik, itt érettségiztem.
Sört iszunk, azok az estis barátok,
az egyéves lányom járni tanul.

Az asztalnál jobbra ő volt a sógorom,
szilveszter éjjel vele rúgtunk be,
újév reggelre megbolondultam,
ma sem értem, mi történhetett.

Hét évet voltam bezárva,
meg akartam többször is halni,
sósavat ittam, és kétszer levágtak,
a jobb kezem béna, a balt lekötözték.

Paracelsus

Álmatlan varjak tánca a fákon.
Nagy pelyhekben havaz, tisztul a bor.
Átkopognak a falon a holtak.
Imádkozzatok.
Ne tévesszétek szem elől az utat.
A halál a belekből érkezik.

Kiűzetés

Magunk mögött hagytuk a fákat,
térdig gázoltunk a ropogó hóban,
az ing alatt kötél, élezett tőrök,
az erdő széléről visszanéztünk.
Emberek vagytok, gyilkolnotok kell,
egy madár röpte hozta a hírt.

Tűkanyar

Elfordította arcát tőlünk az út,
megőrült ez a gép, az árok felé visz,
tudod s tudom jól, meg fogunk halni,
s hogy nem bocsájtottunk meg soha egymásnak.
Baleset csupán, pont ezért jobban fáj,
megőrült ez a gép, az árok felé tart.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)