Nagy Csivre Katalin: Versek

2021. július 21., 06:13
Mara Kinga Villő: Örök áramkör (olaj, vászon, 50 × 50 cm, 2011) – Fotó: Farkas Dávid

Jóslat

A végzet tele van szabadsággal immár,
A múlt is alakítható finom kristály.
A jövőben várható még hűvös szembeszél,
és némaság, hol a semmi marad,
csak a szem beszél.

 

Álom

Rám borul a sűrű csillagos éj,
Hallgatom a tücskök karát,
Puha takaróm éjjeli madárdal,
Álmodjunk egymásra glóriát,
Szerető szerelmet, vagy éhes orgiát,
Mantrázzunk hangtalan imát,
A holdfény ezer színre bontja,
Míg a hajnal mindezt el nem lopja.

 

Igen

Egyszer voltam,
hol nem voltam…
Salomé táncában
szellő voltam.
Csillagporból születő
sivatagi homokszem,
remetét befedő
végső nyughely.
Kínzó kétely,
utolsó kísértés,
vérző stigma,
golgotai ima.
Egyszer voltam,
hol nem voltam…
E tűzzel keresztelt életre
Áment mondtam.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)