Meg akarom kaparintani ezt a napot.
csak a mát. Mert a mából
holnap, s az a bögre
az asztalon már a szekrényben lesz.
Nézem itt, ezt a madarat,
most még csőrével piszkálgatja
a tobozt, de a következő nap,
nem is nap,
percben,
az egek között száll.
Most mégis itt.
A fejemben, az emlékeimben,
ezekben a sorokban.
Örök.
Mint annak a relikviája,
hogy a kórházban,
véresen és mázosan,
anyám,
az én édesanyám,
tartott a bőrén.
Örök.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)