Nagy Lea: Két vers

2022. január 17., 09:33
Kürti Andrea alkotása

Távolban az idegen

Távolban az idegen.

Szólítom:
Köszöntöm, uram, hogy van ma?

Feje fölött a keselyű köröz.
Messziről int.
Zavartan fürkész.
Látom, ahogyan sóhajt.
Toporog egymagában.
Hosszú kabátja nehéz lehet a vadbőrtől.

Várom, hogy visszakérdezzen.
Hogy legalább kicsit megszólítson.
Ismerjen meg.
Ne nézzen se bolondnak, se balgának.
Énekelni kezd, vagy
talán csak magában dudorászik.

Nem akarja, hogy halljam.
Nem akarja, hogy értsem.
Tudom, mert érzem.
Ez zavar, zavar ez a nap.
Valamit jegyzetelni kezd, látom.
Elképzelem, hogy miről.

Talán csak listát ír bűneiről.
Talán csak levelet, kiket megcsalt,
vagy akik megcsalták őt.
Végzetről és alázatról.
Írni arról, amiről
beszélni nem lehet.

Esteledik. Leül az utcaszélre.
Hátára száll a keselyű.

Simogatni kezdem.

 

Jéglemezek
(Fenyvesi Ottónak)

Most épp semmit sem értek.
Tél van, kesztyűt húzok, fázom.
A tengeren jéglemezek mozognak
ritmusra.

Mivé lesz mind e ritmus?

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)