Nagy Lea: Versek

2020. december 09., 10:50
Fekti Vera: Vízszint (akvarell, papír, 40 × 50 cm, 2017)

Hol minden

Utaznék.
Megpörgetem a világot.

Forgatom.
Sűrű.
Aprónak tűnő színfoltok.

Fentről láthatatlan.
Lentről alig látható.

Középen vizsgálódik az űr.
Kirajzolja a téridőt.

Anyagokat.
Molekulákat.

Sejteket.
Sejtet.

Örvénylő élet létra.
Átzuhan felettünk.

Ha eljutnék – hol minden.
Ha.

Test nélkül megélni magamat.

Évek múlva egy asztalon

Haragod száll a magasban.
Keselyű tömi magába.

Kékre festesz.
Elhullajtod pigmentjeim.

Elfekszel a világ alatt.
Imáidat mormolod.

Táncolok melletted.
Kirázlak magamból.

Sóhajtásod semmire sem elég.
Billeg a hajó tenger alatt.

Koszorút fonsz.
Azzal körbefonsz.

Megfogni szeretnél.

Évek múlva egy asztalon.
Egy házban.
Egy kontinensen.
Csecsemővé zsugorodom.

Hagyom, hogy ringass.

Kék új világ

Elviszed utolsó kékjeid.
Semmi nem marad belőled.

Reng a csend egymagában.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 5-i számában.)